Hogyan birkózzunk meg a saját múltunkkal?

Sokaknál az élethez való egész hozzáállást is meghatározza a szülőkhöz való viszonyulás. Ha nem tudunk megbékélni velük, az felnőtt életünket is megnehezítheti.

Aki gyerekkorában sok lelki sérülést szerzett, az gyakran még felnőttkorában is szenved tőle. A német Spiegel Online most ahhoz ad tanácsot, hogy miként birkózhatunk meg saját múltunkkal, és miként békélhetünk meg nemcsak a gyerekkorunkkal, hanem szüleinkkel is.
"Anyának mindig kevés ideje volt, apa pedig a legkisebb dolgokon is kiborult" - majdnem mindenki emlékezhet hasonló dolgokra kiskorából. Sokan úgy érzik: szüleik nem megfelelően nevelték őket, nem szerették eléggé őket. Ha ez valóban így történt, és akár napi szinten is előfordult valamilyen hasonló frusztráció, akkor ennek az lehet a következménye, hogy a felnövekvő gyerekeknek az lesz az érzésük, hogy értéktelenek, nem csinálnak semmit sem rendesen. Szeretethiányban szenvednek majd, és sokszor az egész felnőttkorunkra kihatnak a hasonló érzések. Ilyenkor fontos a kibékülés - a gyerekkorunkkal és a szüleinkkel is.

Sokaknál az élethez való hozzáállást is meghatározza a szülőkhöz való viszonyulás. Ez a véleménye Bertold Ulsamer pszichológusnak, freiburgi pszichoterapeutának, aki könyvet is írt arról, hogy (hét lépésben) miként találjuk meg a lelki békénket, hogyan béküljünk meg szüleinkkel.

Aki felnőttként sokszor vágyakozik valami után, gyakran gyerekkorában érezhette úgy, hogy nem kap eleget. Az élethez való pozitívabb hozzáállás érdekében a pszichológus azt ajánlja, hogy változtassunk a szüleinkhez való viszonyunkon, hozzáállásunkon is.

Sokat segíthet egy levél írása az apának vagy anyának. Ám - és itt meglepő tanácsot ad - ezt inkább ne küldjük el nekik! A dolgok leírása önmagában is segít: már az is nagy eredmény, ha meg tudjuk állapítani, hogy gyerekkorunkban sérüléseket kaptunk. És aki ezt elismeri, az már elindult azon az úton, hogy a helyzetet tisztázza.

Nem a vádaskodás, hanem a megbékélés a cél

Ritkán lehetséges a közvetlen beszélgetés az apával vagy az anyával minderről. A pszichológus szerint a szülők 95 százaléka képtelen erre. Ulsamer szerint ha mégis megtörténik a kibeszélés, akkor ezt mindenképpen szeretetteljes keretek között tegyük. Nem a vádaskodáson van a hangsúly, hanem a kibékülésen. Az apához és az anyához való viszonyunk javításán.

A magatartásterápiával foglalkozó Annika Gieselmann, a Düsseldorfi Egyetem tudományos munkatársa mindennek kapcsán azt emeli ki, hogy a negatív gyermeki élmények feldolgozásában nem a szülőkkel való közvetlen konfrontáció segít. Legalábbis nem ez játssza a főszerepet. Általában mindenkinek van egy kép a fejében a szüleiről. A döntő az, hogy ezzel a képpel megbékéljen valaki. Így tanulja meg, hogy a szülőket egy magasabb, érettebb, felnőttebb szinten kezelje. Ez persze aztán a tényleges viszonyt is javíthatja az apával vagy az anyával.

Kibékülni a gyermekkorunkkal: hogyan lehetséges? (Fotó: Europress)

Kibékülni a gyermekkorunkkal: hogyan lehetséges? (Fotó: Europress)


Ulsamer azt tanácsolja, próbáljuk meg a dolgokat a felnőttek szempontjából nézni. Miként zajlott a szülők élete, milyen volt az ő gyerekkoruk. Őket milyen csapások érték, érhették. Aki a szüleit nem valamiféle maga fölé rendelt jelenségnek tartja, hanem mint egy barátot vagy egy kollégát próbál megérteni, sokkal könnyebben értheti meg a gondokat, és könnyebben is tud megbocsátani. A hasonlóságok beismerése is segíthet. Sokszor ugyanis tényleg hasonlóak vagyunk szüleinkhez. Ennek felismerése a felnőtté válás jele.

Hogy a szülők élnek-e vagy sem, nem játszik szerepet Ulsamer szerint a megbékülésben. Ha már nem élnek, akkor is nagyon fontos a belső békekötés velük.

Aki felnőttként bizonyos szituációkban úgy reagál, mint egy gyerek, fel kell tennie magának a kérdést, hogy ennek oka nem a gyerekkorában rejlik-e - mondja Gieselmann. A korai negatív élmények sokszor vezetnek ahhoz, hogy valaki túl hevesen, nem megfelelően reagál dolgokra. Ha például gyerekkorában sokszor hallotta, hogy "úgyse tudod megcsinálni", akkor felnőttként pánikba eshet a vizsgaszituációktól.

Ezeket a tanult magatartási sémákat először is fel kell ismerni. Ha ez megtörtént - és már ez is komoly lépés - akkor a pszichoterápia mellett egy önsegítő csoporthoz csatlakozás is nagy segítséget jelenthet. Előnyös lehet, ha valaki kicseréli a tapasztalatait, és megtudja, hogy nincs egyedül a problémáival. Ulsamer mindeközben a terápiás segítséget is fontosnak tartja. "Nehéz egyedül csinálni" - mondja. Fontos például, hogy a szülők iránti hála érzését kifejlesszük magunkban, még akkor is, ha ez nagyon nehezünkre is esik, hiszen ez nagyon fontos lépés a megbékéléshez.
Életmódváltók

Nézze meg Ön is: Aranyértippek a szakorvostól

További cikkek
Kapcsoldó és aktuális cikkek
Olvassa el aktuális cikkeinket
A rák tünetei, amikre nem figyelünk odaDaganatos betegségek

A rák tünetei, amikre nem figyelünk odaJó néhány testi tünetnek nem tanúsítunk túl nagy jelentőséget

Az alvással így manipulálhatnak minketAlvás

Az alvással így manipulálhatnak minketMi történik velünk, ha nem alszunk?

A szemszárazság enyhítéseSzemszárazság

A szemszárazság enyhítéseMilyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

Kegel-gyakorlat férfiaknak: lépésről lépésreKegel-gyakorlat

Kegel-gyakorlat férfiaknak: lépésről lépésreLássuk, hogyan végezhetik el a férfiak a hasznos tréninget!

Ételek nátha és megfázás ellenNátha

Ételek nátha és megfázás ellenAz ősz és a tél hagyományosan a megfázás és nátha időszaka is

Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Humánmeteorológia

Humanmeterológia szolgaltatója

Fronthatás:
Nincs front

Maximum:
0, +5 °C
Minimum:
-5, 0 °C

Hazánkban hétfon délelőtt keleten több órára kisüt a nap, nyugaton megnövekszik a felhőzet és kisebb havazás lehet.

Egészséget befolyásoló hatások:
gyenge

Részletes adatok és előrejelzés

Tekintse meg az időjárási frontokat!Térképezze fel a pollen adatokat!

Kövesse a Házipatikát:

GyógyszerekGyógyszerkereső
GyógyszerHatóanyag