Így diagnosztizálják a figyelemhiányos hiperaktivitást
A szülőtől a pedagógusig mindenkire szükség van
Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!
Kiss Verus
Bár az ADHD diagnosztizálása nem könnyű, megfelelő mennyiségű információ birtokában egyértelműen kideríthető, hogy ezzel a tünetegyüttessel van-e dolgunk.
A figyelemhiányos hiperaktivitási zavar olyan pszichiátriai kórkép, amely főként gyermekeket és fiatalokat érint, ám a betegséget még mindig nem ismerik el teljesen, így a betegek nagy része csak későn jut a megfelelő diagnózishoz. A figyelemzavarral, hiperaktivitással és impulzivitással járó tünetegyüttes kezelésének első lépése természetesen a pontos diagnózis felállítása, amit a gyermekpszichiáter végez. Az átfogó vizsgálat több részelemből áll, amelyek során a szülőktől kezdve a pedagógusokig mindenkire szükség van.
h i r d e t é s
Anamnézis
Az előzmények meghatározása során, miután a panaszokat tisztázták, számtalan kérdés merül fel: mikor tapasztalták a szülők az első tüneteket? Milyen jellegű problémák tűntek fel az idők folyamán? Nyomon követhető-e a betegség például úgy, ha az óvodai/iskolai üzenőfüzet bejegyzéseit nézzük végig? Fontos segítség lehet, ha a gyermekkel foglalkozó pedagógusokat is kikérdezik, mennyit fejlődött a gyermek az elmúlt időkben, hogy teljesített a különböző felméréseken, illetve meglátásuk szerint hogy viselkedik közösségben.
Az anamnézishez szükség van minden korábbi zárójelentésre, papírra, szakorvosi ambuláns lapokra és (óvoda) pszichológusi véleményekre is, hogy teljes legyen a kép. Ne maradjon figyelmen kívül semmilyen betegség, ami akár az anyát is érintette a terhesség során, illetve amin a gyermek átesett. A legjobb, ha a kivizsgálás ezen fázisában mindkét szülő részt vesz, mivel így elmondhatják tapasztalataikat.

