A bűntudattal megbirkózni a legnehezebb

Huták Judit

Edit gyakorlott otthonápolónak tekinthető, hiszen édesanyját, majd édesapját is otthon gondozta egy-egy ideig. A legnehezebb számára az érzelmi teher megélése volt, de a kapott segítség (olyanoktól is, akiktől nem várta) átlendítette a holtpontokon.

Hogyan lett Önből otthonápoló?

Nem mondom azt, hogy nem volt más választásom, de ha az érzelmi szempontokat tekintjük, mégis ez a helyes válasz. Az édesanyám évekig élt jól karbantartott leukémiával, de az utolsó fél évben rohamosan romlani kezdett az állapota. Az egész család tudta, hogy elkerülhetetlen a vég, és nem akartuk, hogy ez az otthonától távol, magányosan következzen be. Sajnos, végül mégis kórházban hunyt el, de az utolsó percig vele maradhattunk. Az édesapám (néhány évvel később) egy enyhe agyvérzés után került hozzánk, praktikus okokból: ahhoz, hogy kórházban maradjon, már nem volt elég rosszul, saját magáról viszont még nem tudott gondoskodni. Végül őt is a haláláig gondoztuk.

Mennyiben volt más a két helyzet? Hogyan lehetett ezekre felkészülni?

Az anyukám végig tiszta volt szellemileg, viszont testileg nagyon elgyengült. Nála ezért a fizikai rész volt nehezebb. Édesapám sajnos szellemileg romlott le jobban, a hallásával és a látásával már korábban is voltak gondok, ezért nála a fizikai gondoskodás volt egy kicsit könnyebb.

Amikor az anyukám beteg lett, apu még aktív volt - 80 éves kora ellenére szinte megállíthatatlan! Kész volt átbuszozni a várost csak azért, mert a másik kerületben volt kapható az a kenyér, amit a felesége szeretett! Ő akkor nem élt velünk, nem is akart odaköltözni, pedig felajánlottuk neki, de minden hajnalban ott toporgott az ajtó előtt, jött a feleségéhez. Bármit megtett volna érte...

Honnan kapott segítséget az ápoláshoz?

Szerencsére sok segítséget kaptam, elsősorban a kórházi orvosoktól, nővérektől, szakemberektől, de a rokonoktól, sőt távolabbi ismerősöktől is. Így valamivel könnyebb volt megtervezni, megszervezni a napokat. A kórházban elmagyarázták, hogyan kell mosdatni,inkontinencia-betétet cserélni, a sebeket kezelni, milyen ételeket készítsek, mire ügyeljek.

Az ápoló sokszor nehezen birkózik meg az állandó bűntudattal, lelkiismeret-furdalással

Az ápoló sokszor nehezen birkózik meg az állandó bűntudattal, lelkiismeret-furdalással



Jómagam is egészségügyben dolgoztam, egy gyermekorvosi rendelőben, ahol a rendelő orvosoktól sok jó tanácsot, ötletet kaptam, mindig fordulhattam hozzájuk a kérdéseimmel és a munkabeosztásomat is úgy alakítottuk ki, hogy mindig lehessen valaki otthon.

A család pedig próbált sok terhet levenni a vállamról: a volt férjem vagy a lányom intézte a bevásárlásokat, elmentek a gyógyszerekért vagy takarítottak. A nagynénik, unokatestvérek pedig sokszor a lelket tartották bennünk, például azzal, hogy néhány órára lefoglalták anyuékat, beszélgettek velük vagy felolvastak nekik. Az is nagyon jól esett és rengeteget segített, ha nagyobb mennyiségű kész ételt hoztak, amit nekünk csak fel kellett melegíteni.

Hogyan kell elképzelni egy otthonápoló napját? Milyen beosztást követtek?

Bár mindkét esetben voltak egyedi tennivalók, azért az alapokat szívesen elmondom. Mivel nem volt lehetőségem feladni a munkámat, igyekeztünk úgy megszervezni a napokat, hogy dolgozni is el tudjak menni, de az anyuékkal is legyen valaki.

Szerencsére a főnökeim megértőek voltak, és váltott műszakban dolgozhattam. Az is nagy szerencse volt, hogy nagyon közel volt a munkahelyem, így sokszor az ebédszünetemben is haza tudtam szaladni. Munka előtt elkészítettem a reggelit, előkészítettem a gyógyszereket, teát vagy limonádét készítettem (ezt mindketten nagyon szerették), mindent elérhető közelségbe tettem nekik. Anyukám szívesen olvasott, amíg tudott, ezért a könyvet is előkészítettem neki. Ha felébredtek, akkor tálaltam a reggelit, segítettem nekik rendbe szedni magukat és míg ettek, gyorsan rendbe szedtem a szobájukat, kiszellőztettem, ágyneműt cseréltem.

Az ebédet általában már előző este elkészítettem, így csak fel kellett melegíteni. Ezt gyakran nem is én csináltam meg, hanem a lányom vagy az egyik vendég, aki meglátogatta őket. Attól függően, hogy délelőttös vagy délutános voltam, a szabadidőmben került sor a fürdetésre, a tornára, a takarításra, a vacsora és a másnapi ebéd megfőzésére. Ilyenkor beszéltem az orvosokkal, szakemberekkel is, intéztem a papírmunkát, szerveztem a látogatókat stb. Így elmondva nem tűnik olyan soknak, de visszagondolva nagyon megterhelő volt.

Szellemileg is megterhelő volt a feladat?

Az első időszakban, míg belerázódtunk, mindenképp. Úgy éreztem magam, mint egy szigorú porondmester, akinek pattogtatnia kell az ostort mások hátán. Mivel azt akartuk, hogy minden gördülékenyen menjen, nem volt szabad semmit a véletlenre hagyni. Így is volt elég olyan dolog, ami miatt felborulhatott a napirend. Apróságoknak tűnnek (például egy kiborított bögre tejeskávé vagy egy hasmenés), de nagyon sok pluszmunkával járhatnak. Ezért amit tudtunk, azt a lehető legjobban megszerveztünk. Nem volt könnyű megoldani anyuék szórakoztatását sem.

Ez lehet, hogy bután hangzik, de tényleg oda kellett rá figyelni, mert ezzel talán meg lehetett akadályozni, hogy még elesettebbnek, még szerencsétlenebbnek érezzék magukat. Anyu szívesen olvasott, és a mai napig áldom a romantikus füzeteket, amiket az unokahúgom szállított rendszeresen. Könnyűek voltak, nem igényeltek túl nagy koncentrációt anyutól, akár el is szundíthatott olvasás közben, a kritizálásuk pedig mindig jó beszélgetési témát adott! Apus hatalmas focirajongó volt, szívesen üldögélt a közvetítések előtt vagy hallgatta őket rádión, de az is elszórakoztatta, ha a sportújságokat nézegethette.

Mi volt a legnehezebb ezekben a hónapokban?

Talán az állandó bűntudattal, lelkiismeret-furdalással megbirkózni. Nagyon sokat sírtam, mert féltettem a szüleimet, hogy valami bajuk lesz az én figyelmetlenségem miatt. Haragudtam magamra, mert néha elveszítettem a türelmemet, kiabáltam velük vagy szemrehányásokat tettem nekik. Utána persze nem győztem bocsánatot kérni. De, még ha nem is mondták, láttam a szemükön a hálát, a szeretetet, és talán még büszkeséget is. Hogy jó embert neveltek belőlem.

Életmódváltók

Nézze meg Ön is: Aranyértippek a szakorvostól

További cikkek
Kapcsoldó és aktuális cikkek
Olvassa el aktuális cikkeinket
A rák tünetei, amikre nem figyelünk odaDaganatos betegségek

A rák tünetei, amikre nem figyelünk odaJó néhány testi tünetnek nem tanúsítunk túl nagy jelentőséget

Az alvással így manipulálhatnak minketAlvás

Az alvással így manipulálhatnak minketMi történik velünk, ha nem alszunk?

A szemszárazság enyhítéseSzemszárazság

A szemszárazság enyhítéseMilyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre?

Kegel-gyakorlat férfiaknak: lépésről lépésreKegel-gyakorlat

Kegel-gyakorlat férfiaknak: lépésről lépésreLássuk, hogyan végezhetik el a férfiak a hasznos tréninget!

Ételek nátha és megfázás ellenNátha

Ételek nátha és megfázás ellenAz ősz és a tél hagyományosan a megfázás és nátha időszaka is

Szóljon hozzá Ön is és olvassa el mások hozzászólásait

Kiemelt téma cikkei

Tippek

Sose masszírozzuk a bőrt a felfekvés területén, vagy bármely csontos kiemelkedés felett.