Szervezetünk a feleslegessé vált anyagok egy részétől a vesék által kiválasztott vizelettel szabadul meg, ami lehetőséget nyújt bizonyos eltérések kimutatására a vizelet fizikai, kémiai és mikroszkópos vizsgálatával. Egyebek mellett ellenőrizhető a vesék és a máj működése, továbbá kimutatható például a terhesség fennállása, cukorbetegség, húgyúti fertőzések és gyulladásos kórképek megléte egyaránt, valamint gyógyszerek és drogok jelenlétét vagy koncentrációját is meghatározhatjuk. Attól függően, hogy a tesztet kérő kezelőorvos pontosan mely paraméterekre kíváncsi, ezáltal pedig milyen mintára van szüksége a laboratóriumnak, kétféle típust különböztethetünk meg a vizeletvizsgálatokon belül, így beszélhetünk általános vizeletvizsgálatról, spontán ürített vagy reggeli első vagy második, illetve gyűjtött vizeletből történő vizsgálatról. Külön kezelendő a tenyésztésre küldött vizeletminta.
A reggeli, középsugaras vizelet előnyei
Az első esetben elég egyetlen, körülbelül 1 deciliter mennyiségű mintát leadnia a páciensnek. Célszerű ezt reggel, rögtön ébredés után begyűjteni, mivel rendszerint ilyenkor a legkoncentráltabb a vizelet , azaz ez jelzi legnagyobb valószínűséggel az esetlegesen meglévő rendellenességeket. Mintavétel előtt fontos a húgycsőnyílás környékének szappannal vagy intim mosakodóval történő gondos megtisztítása és alapos leöblítése, majd miután megtörölköztünk, a vizeletsugár egy kevés részét ürítsük a vécécsészébe. Ezáltal a húgycső is kellően kitisztul, így a rákövetkező nagyjából 1 deciliter - úgynevezett középsugaras - vizeletet már üríthetjük a gyűjtőtartályba.
A vizeletminta felfogásához és szállításához használt edénynek jól zárhatónak, tisztának, mikrobiológiai vizsgálatok esetén pedig kifejezetten sterilnek kell lennie. Gyógyszertárakban kaphatók direkt erre a célra szolgáló műanyag tartályok, törekedjünk arra, hogy lehetőleg mindig ilyet használjunk (ha ennek beszerzése mégsem lehetséges használhatunk kiürült, alkoholos gyógyszertári üveget vagy kellően fertőtlenített, kisebb méretű befőttes üveget is). Fontos, hogy mintavétel előtt és után is mossunk kezet, valamint hogy az edény belső felületéhez egyáltalán ne érjünk hozzá. Ugyancsak lényeges, hogy a minta a lehető leghamarabb, legfeljebb két órán belül eljusson az orvosi rendelőbe vagy a laboratóriumba, ha ugyanis sokáig áll, úgy az esetleg benne elszaporodó kórokozók hamis eredményt adhatnak.
Nőknél problémára utaló laboratóriumi eltérést okozhat a menstruáció is , ezért a vizeletvizsgálat időzítését érdemes a havi vérzéstől elkülöníteni. A vér vizeletben történő megjelenése egyaránt utalhat vérzékenységgel járó állapotokra, a húgycső, a húgyhólyag és a húgyvezetékek, illetve a vese gyulladására vagy akár daganatára, egyéb vesebetegségekre, továbbá a prosztata megbetegedéseire. Mindemellett leggyakrabban vesehomok és apróbb vesekövek ürülése vált ki vérvizelést. Menstruáció idején ugyanakkor megeshet, hogy a fentebb részletezett tisztálkodási szabályok betartása mellett is vér kerül a középsugaras vizeletbe, ami álpozitív eredményhez vezet a vizsgálatok során.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Mikor van szükség vizeletgyűjtésre?
Egészséges állapotban a vizelet nem tartalmaz glükózt, azaz szőlőcukrot. Kezeletlen cukorbetegség esetén azonban a vércukorszint meghaladhatja azt a mértéket, amelyet a vesék visszaszívó képessége még ellensúlyozni tud a vizeletkiválasztás folyamata során. Magyarul mondva a vizeletbe kerülő cukor nagy valószínűséggel az emelkedett vércukorszint, ezáltal pedig a diabétesz figyelmeztető tünete. Mindez egyfelől egy egyszerű, bár kevésbé precíz szűrési lehetőséget biztosít a betegségre nézve, másfelől viszont megalapozhatja az inzulinkezelés dózisának napszaki korrigálását is, amennyiben szükséges. Utóbbi esetben a glükóz kimutatása gyűjtött vizeletből történik, ami általában azt jelenti, hogy a betegnek nappal és éjszaka is be kell gyűjtenie az összes vizeletét egy-egy 12 órás periódus során.
A példaként említett glükóz csupán egy a sok paraméter közül, amelynek kvantitatív vizsgálata hosszabb időn át hiánytalanul begyűjtött vizeletmintát igényel. Ilyen esetekben a napi első vizeletre még nincs szükség, bár a vizeletürítés időpontját fel kell jegyezni. Később viszont minden alkalommal egy közös gyűjtőedényben kell felfogni az összes távozó vizeletet az előírt, többnyire 24 órás időtartam során. Ez idő alatt folyadékbevitelre legfeljebb napi egy-másfél liter víz ajánlott.
Célszerű egy olyan tartályt választani a feladathoz, amelyet már előre deciliteres beosztással láttunk el, illetve ezúttal is kiemelten fontos, hogy az eszköz kellően tiszta legyen. A gyűjtés ideje alatt a vizeletet végig hűvös, sötét helyen kell tartani, lehetőség szerint a tartályt nejlonzacskóba csomagolva egy hűtőszekrényben. A gyűjtési időszak lejártával még utoljára ki kell üríteni a hólyagunk tartalmát az edénybe, majd az így kialakult össztérfogat leolvasását és feljegyzését követően keverjük alaposan össze a teljes mennyiséget. Végül öntsünk át egy kisebb szállítóedénybe 1 deciliternyi mintát, a laboratóriumba ugyanis elég ennyit eljuttatni. Érdemes megemlíteni, hogy egy külön címkén és a vizsgálatkérő lapon is fel kell tüntetni a begyűjtött vizelet össztérfogatát és a gyűjtési időtartamot egyaránt.
Legjobban: