Sokáig úgy volt, hogy Gedei Gergő meghal, aztán inkább életben maradt, mert ha meghal, akkor soha többet nem focizhatott volna az iskolai csapatban. Örült ennek mindenki, de legjobban ő maga örült, aki egy ideje már azt is tudja, milyen a csontvelő: rózsaszín. Az a rózsaszín csontvelő egy csövön keresztül került a szervezetébe, melyet a nyakánál vezettek a testébe. A beavatkozás sikerült, ám Gergő tüdőgyulladást kapott, hányt, a belei begyulladtak, és mivel enni sem tudott, egy újabb csövet dugtak belé, ezúttal az orrán át, hogy táplálják. Hónapokig feküdt a kórházban, de kibírta. Tizenegy éves múlt: ilyenkor sok mindent kibír még az ember.
Kriván Gergely osztályvezető főorvos a Szent László Kórházban, ám ezt a látogató nem tudhatja róla, mert a kitűzőjén a neve alatt csak egyetlen, ijesztő szó áll: csontvelő. Gyerekkorában építész akart lenni, aztán történész, végül mégis orvos lett belőle. Immunhiányos gyerekekkel tizenöt éve kezdett foglalkozni, ekkortájt veszítette el az első páciensét is, egy kisfiút. Abban a pillanatban csak dühöt érzett és tehetetlenséget, bár sok beteg számára mégis ő az egyetlen remény. Korábban ha leukémiát, veleszületett anyagcsere-betegséget vagy csontvelő-rendellenességet diagnosztizáltak valakinél, az szinte egyenlő volt a halállal. Csontvelő-transzplantációval ezek a betegségek azóta jó eséllyel gyógyíthatók. Ez a bizonyos jó esély lenne Kriván doktor osztálya: egy vékony szál élet és halál között, amibe még kapaszkodni lehet.
Úristen, gondolta Tóth Artin , a Fekete Doboz egykori munkatársa, amikor először pillantotta meg a steril boksznak nevezett üvegkalitkákat. Kétéves korában járt utoljára kórházban, a vakbelét vették akkor ki, ám nem emlékezett már az egészre. Most, amikor a transzplantációs osztályon megpillantotta ezeknek a hamar öregedő, szomorú gyerekeknek az arcát, rögtön felébredt benne a dokumentumfilmes. Donornak jelentkezett eredetileg, de pár héttel később már forgatott: öt beteg sorsát kísérte végig, ötször élte át, ahogy szereplőit legyőzi a halálos betegség. Más ilyenkor feladja, ő viszont azon kapta magát, hogy egyre többet jár be az osztályra. Már nem filmezett: a gyerekekhez ült, felolvasott nekik, vagy egyszerűen csak beszélgetett velük, közben pedig Kriván doktorral kitalálta a Démétér-házat.
A Démétér-ház egy mindenki számára kínos helyzetnek vetett véget. Amikor ugyanis a legyengült immunrendszerű gyerekek végre kikerülhettek azokból az üvegkalitkákból, a szülők állandóan velük akartak lenni. Sokan a folyosókon aludtak, vagy a parkolóban leállított gépkocsikban töltötték az éjszakát, némelyiküket Kriván doktor más osztályokra vetetett fel, a nem fertőző betegek közé. Egy hely kellett tehát, amolyan apartmanépület, ahol együtt lehet a család. A Kriván doktor vezette Szent László Őssejt Alapítvány munkatársai ekkor talán még a gyógyításnál is nehezebb feladatra vállalkoztak: pénzt próbáltak szerezni. Közel hatszázezer segítségkérő levelet küldtek szét az országban, írtak nagy cégeknek és kis szervezeteknek, pályáztak, jótékonysági napot szerveztek, az újságokból még egy listát is összeállítottak a leggazdagabb magyarokról, akiktől támogatást kértek.
A termékenység görög istenéről elnevezett Démétér-ház végül elkészült. A tavalyi megnyitón ott voltak a tévések, a rádiósok; az újságok szép cikkeket közöltek az eseményről, és hirtelen furcsa dolog történt: az emberek felfedezték az immunproblémás gyerekeket. Telefonok kezdtek csörögni a Szent László Kórházban, önkéntesek jelentkeztek, egy aszszony felajánlotta, hogy angolul tanítja a lábadozókat, egy holland férfi színi előadásokat szervezett a transzplantációs osztályon, a Raiffeisen Bank a Démétér-ház egyéves évfordulóján egy mentőautót ajándékozott a kórháznak, valaki pedig egyszer ezzel kereste meg Kriván doktort: mixer vagyok, segítenék.
Kulai Szabolcsnak hívták a férfit, és tényleg mixer volt. Húsz éve kezdett vendéglátózni, tíz éve kever italokat, a specialitása egy ginalapú koktél, citrommal és passion fruittal, amit nem kimondottan lábadozók szoktak fogyasztani. Egyszer a nagymamája beteg lett, ő gyakran látogatta, és közben rájött, hogy van, ami még a gyógyszereknél is fontosabb: a társaság. Másfél éve jár a Szent László Kórházba, általában hétfőnként, hogy gyümölcsökből és gyümölcslevekből készítsen innivalót a gyerekeknek. Amióta a zöldségese megtudta, mit csinál, nem fogad el a gyümölcsökért pénzt. Amikor az ügyvédje megtudta ugyanezt, a névjegyét küldte el Kriván doktornak azzal, hogy ha kell, bármiben segít. Kulai Szabolccsal egyébként a Démétér-ház Mikulás-ünnepségén találkozunk. Természetesen italokat kever, néha kimegy a gyerekek közé, és látjuk, amint egyiküknek egy kicsit masszírozza a vállát. Akkor egy pillanatra arra gondolunk: az emberek jók.
Gergő már jobban érzi magát. Jászberényből jött fel direkt a Mikulás-ünnepségre, és mivel tud enni, kap szendvicset és édességet. Kap egy ajándékcsomagot is, amit rögtön kibont. Két könyvet vesz elő, két rózsaszín fedeles könyvet Barbie-ról, a szőke játék lányról. Gergő meglepődik. Nagyfiú már, tizenkét éves, középhátvéd volt a labdarúgócsapatban, ezért kissé érthető a csalódottsága. Barbie? Neki? Elkomorul a tekintete, az arcára pedig ez ül ki: na, itt sem leszek beteg többet.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ajándék a gyerekek gyógyulásáért
A gyermekegészségügy mellett elkötelezett Raiffeisen Bank decemberben összesen 25 millió forinttal járult hozzá beteg gyermekek gyógyulásához.
A bank Mikulás napján betegszállító mentőautót ajándékozott a budapesti Szent László Kórház csontvelő-transzplantációs osztályán működő Démétér Alapítványnak. Az adomány a csontvelő-átültetés előtt és után álló, gyenge immunrendszerű gyerekek steril körülmények között történő szállításának eddigi súlyos nehézségeire nyújt megoldást.
A Mikulás az egyéves születésnapját ünneplő Démétér Ház kis lakóihoz a bank adománya jóvoltából - ezúttal nem szánkóval, hanem mentőautóval érkezett, amit a gyerekeknek ajándékozott. Ezen a kettős ünnepnapon a gyerekek nem csak a Mikulás-csomagoknak örülhettek; a Démétér Alapítvány munkatársainak és az érintetteknek egy régi kívánsága is teljesült. Ez a fekvőbeteg vagy kerekes székes gyerekek befogadására is alkalmas mentőautó hat-nyolc megyében látja majd el a kis betegek fertőzésveszélytől mentes szállítását. Ez hatalmas segítséget jelent számukra, hiszen a legtávolabbi falvakban élő gyerekeknek is el kell jutniuk a fenntartó kezelésekre, akárcsak az osztályokon fekvő társaiknak, és a legkisebb fertőzés is végzetes lehet legyengült szervezetük számára.
A Szemem Fénye Alapítvány, mely 2003 óta többek között rákbeteg gyerekek szállítását végzi országszerte, karácsonytól a Raiffeisen Bank ajándékának köszönhetően újabb gyermekmentő esetkocsival szállíthatja a kicsiket, ezáltal javítva gyógyulásuk esélyeit.
Az adományt átadó esemény egyik résztvevője Vujity Tvrtko volt, az alapítvány tiszteletbeli védnöke, aki kezdettől fogva nyomon követi és segíti munkájukat. Az új mentőautót is ő indítja útjára, Pécs és a vidéki Magyarország felé, ahol gyermekéletek megmentését, és a kicsik gyógyulását szolgálja.
Legjobban: