Az elmúlt évtizedben elérhetővé vált a gének egyenkénti "elnémítása" a biológiai laboratóriumokban. Az orvosok az RNS interferencia nevű módszerben számos betegség terápiáját látják, ha alkalmazhatóvá válik az ember esetében.
Az Emory Egyetem kutatói felfedezték, hogy a fluoroquinolon nevű antibiotikumok sokkal hatékonyabbá tehetik az RNS interferenciát a laboratóriumban, és csökkentik a lehetséges mellékhatásokat. Eredményeikről a Nature Biotechnology számol be.
"A meglepő a dologban az, hogy egyes fluoroquinolonok ilyen, korábban nem ismert tulajdonsággal rendelkeznek"- közölte Dr. Peng Jin PhD., az Emory Orvostudományi Egyetem humán genetika adjunktusa, majd hozzátette: "Az igazán jó bennük az, hogy az orvosok már évek óta használják őket, és így általánosan biztonságosnak tartják."
Az RNS interferencia legerősebb fokozója az enoxacin, amelyet gonorrhea és húgyúti fertőzések kezelésére alkalmaznak. Ebbe az osztályba tartozik a széles körben használt ciprofloxacin is. Az antibiotikumoknak az RNS interferenciára gyakorolt hatása úgy tűnik, kémiailag elkülönül baktériumölő hatásuktól.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Dr. Jin szerint jelentős akadályok miatt emberben egyelőre nem jól működik az RNS interferencia módszer.
"Ilyen akadály a specificitás és a toxicitás, valamint az RNS-nek a szervezet megfelelő pontjára juttatása is" - közölte. "Ha fokozhatnánk azt, mennyire potenciális az RNS egy adagja és csökkenthetnénk az adagolást, az első két problémát kiküszöbölhetnénk."
Egyes vizsgálatok szerint a mellékhatások az injektált RNS mennyiségéből erednek, amely antivirális választ indíthat be, az alkalmazott RNS genetikai szekvenciája helyett.
Andrew Fire és Craig Mello 2006-ban nyerte el a Nobel díjat azért a felfedezésükért, hogy az RNS rövid szakaszait a sejtekbe juttatva genetikai kódokat képesek elnémítani. A mesterségesen bejuttatott RNS a sejten belüli rendszerre, az RNS-indukálta némító komplexre (RNA-induced silencing complex, RISC) hat.
A RISC működésének vizsgálatára Dr. Jin és munkatársai egy fluoreszkáló protein génjét juttatták egy sejtvonalba, és ezután egy rövid RNS szakaszt tettek hozzá, amely nem teljesen némítja a bejuttatott gént. Ezáltal, ha egy potenciális szer hat a némító folyamatra, a kutatók hamar észrevehetik azt. A kísérlet során azt találták, hogy az enoxacin fokozhatja egy gén némítását, sejttenyészetben tízes faktorral, egerekben hármas fokozattal. Úgy tűnik, erősíti a RISC kötődését (a TRBP-t) kis RNS darabokhoz.
Legjobban: