A német példa nem a több biztosítós rendszer mellett szól

Ajánlom a HáziPatika Facebook oldalát!

  Népszabadság

A magyar kormány új egészségügyi miniszterének első dolga az lesz, hogy megvívja a maradjon-e az egy biztosító vagy legyen-e több biztosító vitát.  A közelmúltban többen is hivatkoztak arra, hogy Németországban miként működik a több-biztosítós rendszer. Íme.
Németországban több mint száz éve működnek egymás mellett az állami és magán egészségbiztosító pénztárak: a 19. században először a munkásokat, majd az alkalmazottakat biztosították államilag, a közhivatalnokok külön státuszt élveztek. Eredetileg az ő ellátásukra jöttek létre a magánbiztosítók.
"Ám ha ma kellene a többszintű rendszerről dönteni, valószínűleg inkább az állami mellett maradnánk. A magáncégeknek maradnának a kiegészítő biztosítások" - mondta lapunknak a berlini egészségügyi minisztérium egyik szóvivője.
Az állami biztosítottak ma is csaknem tízszer annyian vannak (70 millióan), mint a magánpénztár-tagok (8,4 millió teljes, 7,8 millió "kiegészítő" biztosítást választó). Az utóbbihoz főként a szellemi szabadfoglalkozásúak, az önálló tevékenységet végzők, a közhivatalnokok és azok tartoznak, akik évente legalább 47 ezer eurót kerestek - ezt a korlátot azonban a legutóbbi egészségügyi reform eltörölte.
A magán- és állami biztosítottak közötti "egyenlőtlenségekről", a magánbiztosítók szükségességéről olykor itt is parázs vita kerekedik.
-Egy magán-biztosított ellátásáért az orvosok és a kórházak is magasabb díjat kapnak, amelyből drágább gyógyszereket, berendezéseket tudnak beszerezni - magyarázta lapunknak Jens Wegner, a németországi magán-egészségbiztosítók szövetségének (PKV) szóvivője. A tarifákat törvény szabályozza, pontosan le van fektetve, hogy bizonyos ellátásért, kezelésért az állami biztosított után járó összeg hányszorosát lehet elkérni (általában 2-3,5-szeres a szorzó).
A legnagyobb állami biztosító (AOK) szóvivője, Udo Barske épp ebben látja a problémát: mivel a magán-biztosítottak ritkábban betegek, az orvosok hajlamosak számos felesleges vizsgálatot is elvégeztetni rajtuk, hogy növeljék az értük járó fejpénzt, ahelyett, hogy a valóban rászorulókkal foglalkoznának. Gyakori kritika, hogy az orvosok előnyben részesítik a magán-pácienseket, bár Jens Wegner szerint ez legfeljebb valamivel hosszabb várakozási időt jelenthet.
A magánbiztosítás előnye, hogy a páciens szabadon választhat orvost és kórházat, és automatikusan a főorvos látja el. Ezzel szemben az állami biztosítottak csak az adott betegpénztárral szerződéses viszonyban álló orvosokhoz mehetnek, akik szükség esetén a két legközelebbi kórház egyikébe utalják be őket. Jobban járnak viszont a családosok, mert az állami biztosítás kiterjed a kiskorúakra és az éppen nem dolgozó házastársra is: tehát előfordulhat, hogy valaki egyszer fizeti a járulékot, de ebből mindjárt a négy-öt tagú famíliát is biztosítja. (A magánbiztosításba legfeljebb a gyerekek "férnek" bele.)
A legnagyobb különbség nem is feltétlenül az anyagiakban rejlik, hanem abban, hogy a magánpáciensek személyre szabott biztosítást köthetnek, míg az államiaknál mindenki egy "általános csomagot" kap (ebben például nincs benne a fogpótlás vagy a betegszállítás, de meg kell fizetni a három éve érvényben levő vizitdíjat is - ezt a magánkasszák átvállalják).
Tény, hogy leginkább a fiataloknak és az egészségeseknek éri meg magánbiztosítást kötniük, különösen, ha némi "önrészt" is hajlandók vállalni: ez épp úgy működik, mint a cascónál. Például jóval alacsonyabb lehet a havi biztosítási összeg, ha az illető egy esetleges megbetegedés esetén ezer euróig hajlandó maga fizetni a költségeket.
Alapvető különbség még, hogy az állami biztosítottak a jövedelmük arányában fizetik a biztosítást (ez most az egymással is versengő állami pénztáraknál a bruttó fizetés 12-14 százaléka), míg a magánpáciensek koruk, nemük, betegségi kockázataik és a kért szolgáltatások függvényében. A kétszintű biztosítás kritikusai ezért a szolidaritás hiányát róják fel a rendszer hibájául.
Más kérdés, hogy a magánpénztárak például tudatosan "spórolnak" az idősebb biztosítottak ellátására: így nem a fiatalok fizetik az idősebbek ellátását (mint az állami rendszerben), hanem mindenki a saját öregkorára takarékoskodik. 2000 óta ezért plusz tíz százalékot kell ráfizetni a biztosítási díjra. Jens Wegner úgy tudja, eddig még egyetlen magánbiztosító sem ment tönkre, de ha ez előfordulna, akkor a többi társaságnak kellene átvennie a pácienseit.
Törvény rendelkezik arról is, hogy a magán-egészségbiztosítók nyereségüket nem fektethetik kockázatos üzletekbe.
Inotai Edit
Berlin

Kapcsolódó cikkek

Aktuális

Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?aranyér

Miért veszélyes, ha nem kezeljük az aranyeret?Ha nem kezeli, szövődményekhez vezet

Biohasonló gyógyszerekBiológiai terápia

Biohasonló gyógyszerekMennyire hasonló a biohasonló?

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Felfázás

Felfázás? Derítse ki a valódi okot!Lehet, hogy a partnere miatt beteg?

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólKULLANCS

A leggyakoribb tévhitek a kullancsokrólMit tudunk rosszul a kullancsokról?

Vénás betegségekFÓKUSZBAN

Vénás betegségek Az aktív népesség 35 százaléka, míg a nyugdíjas korúak több mint fele szenved valamilyen vénás betegségben

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekOTTHON

Folteltávolítás házilag: a legjobb szerekÍme, néhány megoldás arra, mivel lehet kiszedni a különböző típusú foltokat.

Alzheimer: reményteli áttörésekalzheimer-kór

Alzheimer: reményteli áttörésekA felejtés betegségének is szokás nevezni az Alzheimer-kórt

Facebook

Youtube

Twitter

Google+

Gyógyszerkereső

GyógyszerHatóanyag