Nyugodt délelőtt, sok üres ágy. Az egyik üvegajtó mögül egy csövekkel átszőtt ágyból két hihetetlenül vékony láb látszik. Egy kisfiú egészségéért küzdenek itt hetek óta, többször műtötték, most is szüntelen áll mellette valaki. A legbelső szoba valamikor kicsiny csecsemőkórterem volt, ma a főnővér asztala áll itt. "A kórház minden osztályáról kerülnek ide gyerekek. Az intenzív 1986-ban 10 ággyal nyílt meg. Azóta az intenzív régi ágyacskái helyett korszerűbb, nagyobb ágyak és modernebb műszerek kerültek az osztályra, ebben a szobában már nem férnének el." - meséli Malmosné Marosvári Éva, aki 1994-ben, egyenesen az iskolapadból került az osztályra. A tévésorozatok néha nyers modorú, sürgő-forgó, kardos főnővére helyett szolíd, fiatal nő fogad és kalauzol. Mozdulatai nyugalmat, higgadtságot árasztanak, amit nem lehet mindig könnyű megőrizni a mindennapi felelősség közepette...
A gyerekeket névről, a pumpákat és monitorokat a hangjukról
"Egy átlagos nap? Nagyon változó, az a rendszer, hogy nincs. Nem lehet előre tudni, aznap mi lesz. Az ápolók tizenkét órában dolgoznak. A nappalosok háromnegyed hétre jönnek, héttől kezdődik a műszak. Először osztály- és betegátvételre kerül sor. Le kell ellenőrizni a monitorokat, az oxigént, a lélegeztető ballont a megfelelő maszkkal, a vérgáz-analízis gépet. Utána az úgynevezett intenzív őrző lap alapján szobáról szobára, ágyról ágyra részletesen el kell mondani, hogy mi történt a beteggel az elmúlt 24 órában. Légzés, gyógyszer, infúzió, vizelet, széklet, köhög vagy sem, melyik csövön mit kap, milyen hatása volt a kezelésnek. Megbeszéljük, melyik beteget ki lát el, s utána mindent ő csinál. Nagyjából kilenckor van vizit, majd kezdődik a napi rutin: a folyadékok, infúziók összeállítása, gyomormosás, légúti toilett, ágytálazás, etetés, be kell programozni a pumpákat. Van, hogy csak délután egyre indul el minden. Ha ismerjük már a gyereket, gyorsabban megy. Közben épp csak annyi idő van, hogy elmenjünk vécére. Van ugyan monitor, de szemmel kell tartani mindenkit. Nincs központi monitorterem, ráadásul ahány monitor, annyiféle típus és évjárat, úgyhogy már hangjukról megismerem "őket", akár a gyerekeket, és azonnal tudom, melyik beteghez kell rohanni. Délután fürdetünk, ágyhúzás, sebkötözés, a beteg állapotáról jelentést írunk. 24 óra alatt be is telik az A3-as lap. Aztán újra átadás. Bár éjjel is vannak időre elvégzendő teendők, ha csak nincs váratlan esemény, az éjszakásnak kicsit könnyebb dolga van, az infúziókat már csak ellenőrizni, figyelni kell. Másnapra előkészíti az osztályt, hogy gördülékenyen menjen minden; az elfogyott eszközöket pótolja, rendet rak a kórtermekben."
Hogy terem a főnővér?
Malmosné Marosvári Éva gimnázium, majd két, - mai rendszer szerint már három éves - gyermek-szakápolói képzés után kicsit rendhagyóan, rögtön az intenzíven osztályon kezdett dolgozni. Általában ugyanis azok a nővérek kerülnek ide, akiknek már van ágy melletti tapasztalata, és legalább fél évet töltött normál kórházi osztályon. "Az iskola elvégzése után fogtam a telefonkönyvet, és összeírtam a lehetséges munkahelyek listáját. Elindultam a városban, és végiglátogattam négy-öt kórház ápolási igazgatóját. A Heim Pál volt az első. Az ápolási igazgató meghallgatott, és rögtön az intenzív osztály főnővéréhez küldött. Még nem tudtam, hogy ez nem így szokás, de kecsegtető volt, hogy máris intenzíves munkát ajánlottak. Tudtam, ez a szakma csúcsa. Ezután máshol is rákérdeztem az intenzívre. Abban is biztos voltam, hogy például fül-orr-gégészeti osztályra nem szeretnék menni. Az egészségügyben is mindenkinek megvan az a terület, amit nem szívesen csinál. Végül a Heim Pált választottam. Közben elvégeztem Szegeden a SZOTE diplomás ápoló szakát 2004-ben. 2007-ben pályázat útján lettem kinevezett főnővér."
A Gondviselés nélkül nem menne
Aki a mostani fizetés mellett nővérnek áll, tényleg az is szeretne lenni. Az alkalmasság más kérdés. Hogy mitől jó egy ápoló? Megalapozott szakmai tudása van, megbízható, jó kapcsolata van a gyerekekkel. A gyerekápolás mindig dupla ápolás, nem csak a testét és lelkét kell ápolni, a szülőkre is gondot kell viselni.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
"Szeretjük a munkánkat, de nem vagyunk elegen. Az intenzív osztályok besorolásában a miénk kettes számú, ami azt jelenti, hogy egy betegre 1,6 nővérnek kell jutnia. Most is van itt olyan gyerek, akivel az őt ellátó nővérnek folyamatosan van teendője." Gyorsan kalkulálunk, de nem merünk eljutni az eredményig. Most éppen két nővér és a főnővér felügyeli az ágyakat.
"Hála Istennek, valahogy mindig úgy alakul, hogy a súlyos betegek mellé könnyebbek érkeznek. Volt, hogy két súlyos betegünk soha sem volt éppen egyszerre rosszul. Azt gondolom, ez a kegyelem, hogy még soha nem kerültünk szorult helyzetbe, és a legfontosabb, hogy a ránk bízott gyerekek sem. Amúgy fel lehetne fogni hazárdírozásnak is. Volna még állás, de nem jelentkezik elég nővér. A szülőktől nem várhatjuk, hogy megértsék. Nekik mindig a saját gyermekük a legbetegebb. Nyilván egy lélegeztető pumpa riasztása fontosabb, mint egy cserélendő infúzió."
A szülők is sokat segítenek, hiszen az 1998-as egészségügyi törvénynek megfelelően 24 órán át gyermekük mellett lehetnek. A kezelések, sőt vizitek idején is, mert időpontjuk mindig másképp alakul. Sok kórházban hivatkoznak az éjszakára, a beavatkozásokra. Itt csak két időpontban nem lehetnek bent; az osztályátadás alatt. Súlyos esetnél, vagy ha a gyerek nagyon vágyódik a szülő után, ilyenkor is kivételt tesznek.
Hazudni tilos - tanácsok minden szülőnek!
Hogyan tudják a szülők leginkább segíteni gyermeküket a gyógyulásban?
"A szülők részéről tévhit, hogy jobb, ha nem mondják el a gyereknek, hogy mi fog történni vele, nehogy megijesszék. Az egyik legfontosabb az, hogy a gyerek a szülő szájából hallja, mi vár rá. Nem szabad hazudni. Nyíltan kell beszélni, hogy fájni fog, de el fog múlni. Mi a legkisebbnek is elmondjuk, természetesen úgy, hogy megértse. A gyereknek nem mond semmit, hogy "két óra múlva", de megérti, hogy "akkor, amikor a másik nővér lesz itt". Időnként a szülők azt hiszik, hogy altatott, lélegeztetett beteg gyerekhez nem szabad beszélni. Ez nem igaz, sőt! A gyereket megnyugtatja a szülők hangja, jó, ha beszélnek hozzá. Ritka, hogy a gyerek idegessé válik a szülői hangra. Ennek vagy az az oka, hogy a gyerek közelebb szeretne menni a szüleihez, de nem tud, nem lehet, de néha az is előfordul, hogy a gyerek megérzik, hogy a szülő rosszul viszonyul betegségéhez. Igyekszünk bevonni a szülőket az ápolásba; etetheti, tisztába teheti, hőmérőzheti a gyermekét. A szülőnek is jó, ha tudja, hogy segíthet. A fürdetést is együtt csináljuk. A friss sebet még nem, de később a sebkötözést is együtt végezzük. Minél több időt tölt itt, annál több mindenbe be tudjuk vonni az anyákat és apákat. Természetesen ezzel rólunk is sok terhet levesznek, és valóban segítenek."
Az ópolók igyekeznek megtanítani a szülőket a szakszerű ápolásra, lázcsillapításra, az orrszívó helyes kezelésére, sebápolásra, kötözésre, inhaláltatásra, arra, hogy fontosabb a hatóanyag, mint a gyógyszer neve. Gyógyszerbeállítás után hangsúlyozzák, hogy mennyiben lehet eltérni az adagolástól, és mikor nem. Csupa olyan dolog, amit mindenkinek kellene tudnia. Az orvos is elmondja, de a nővér tudja jól megmutatni.
Telefonáljon, mielőtt bejön az ügyeletre!
Aki sokat ügyelt a Heim Pálban, jó néhány megszívlelendő, praktikus tanáccsal tud segíteni a szülőknek.
"Ha bármi történik a gyerekkel, beteg lesz, elesik, baleset éri, de nem olyan súlyos, hogy mentőt kelljen hívni, általában azonnal kocsiba ülnek, és elindulnak a gyermekkórházi ügyeletre. Csakhogy a rendszer úgy van kiépítve, hogy nincs mindig, minden osztályon 24 órás ügyelet, még baleseti sem, csak bizonyos napokon. Nincs is rá szükség, nem volna kihasználva. A lényeg, hogy a szülő mindig telefonáljon, mielőtt elindul, hogy ne fusson fölösleges köröket. Pontosan mondja el a telefonba, hogy mi történt, rosszullétnél foglalja össze az előzményeket is, hogy a megfelelő helyre tudják irányítani. Különben az történik, hogy egy vérző térdű gyerekkel ki kell várni az ügyeleten a sort, az ügyeletes, mondjuk, egy belgyógyász kitölti a papírt, hogy nincs belgyógyászati panasz, s csak ezután küldheti a gyereket a sebészetre."
Kevesebb életveszélyes sérült, több tehetetlen szülő
A főnővért az elmúlt másfél évtizedben tapasztalt változásokról kérdezem."Az egyik szembetűnő - pozitív - változás, hogy kevesebb autóbalesetben sérült gyermek érkezik hozzánk. Valószínűleg a biztonsági öv és gyermekülés használata és szigorú ellenőrzése lehet az oka, hogy kevesebb a súlyos sérülés. Nem jó viszont, hogy a tizenévesek egyre hamarabb próbálják ki az italt és a drogot.
Jellemző, hogy egyre kisebb dolgokkal jönnek kórházba, amiket pedig otthon is el lehetne intézni. A szülők sokszor áthárítják a felelősséget és a feladatokat az orvosra. Ilyen a kullancskiszedés. Vagy: az egyik szülő nem csillapította gyermeke lázát hűtőfürdővel, mondván, hogy csak zuhanyuk van. Mintha azzal nem lehetne lázat csillapítani. Vagy, ha a gyerek nem akar bevenni valamit, a szülő az orvoshoz rohan, ahelyett, hogy szülői tekintélyével élve elérné a gyereknél. Sok gyerek csak nő, nem nevelik, nem óvják, és aztán, ha baj van, azt hiszik, hogy az egészségügy egy éjjel-nappali szupermarket."
Legmegrázóbb és legfelemelőbb élményéről is faggatnám. Sok van - mondja -, de nem szívesen áll kötélnek. Ez amolyan intim szféra, lényéből fakad a diszkréció.
"A legkisebb esemény, a legjelentéktelenebbnek tűnő szó is válhat idővel nagy jelentőségűvé." - Gyerekekre gondol, akik már nincsenek köztünk. "Minden gyerek a szívünkhöz nő. Örömmel vesszük a visszajelzéseket. Karácsonykor is sok üdvözlőlapot kapunk saját fotókkal." Az asztal üvege alatt gyűlnek: "Már ekkorák vagyunk!, Ennyit változtunk!" - hirdetik szóval és képpel. Hosszú hónapok és hetek alatt végül kikerekednek a beesett arcok, megerősödnek a vézna lábak.
Ez is érdekelheti
Sok erőt és kitartást kívánunk!
Legjobban: