Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt
Méhnyak: a női daganatok leggyakoribb helye

Méhnyak: a női daganatok leggyakoribb helye

Ön mit tud róla?

2012.04.21.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

A méhnyak nem különálló szerv, hanem a méh része, ezért szakkönyvek általában a méhvel együtt szokták tárgyalni. Miért szentelünk neki mégis megkülönböztetett figyelmet? Nem csupán azért, mert a méhnyakrák elleni harc kapcsán gyakran esik szó róla.

Kitüntetett helyzetben

A méhnyak sok szempontból valóban nem tartozik a méhhez. Egyes vonásaiban inkább a méhtesthez, más tulajdonságaiban inkább a hüvelyhez hasonló, és mint ilyen, igazi átmenetet képez a kettő között. A méh a méhnyakkal a függőlegeshez képest nagyjából 70 fokban előre dőlve csatlakozik a hüvelyhez. A méhnyak és a hüvely függőlegestől 30-40 fokkal hátrafelé dőlő tengelyével tompaszöget zár be, amit az orvosi nyelvben anteversionak hívnak.

A hüvelybe felülről a méhnyak hüvelyen belüli része (portio vaginalis cervicis) mintegy 3 centiméternyire lóg be, fölötte értelemszerűen a hüvely feletti részt különíthetjük el (portio supravaginalis cervicis). Ennek közepén alulról, a hüvely felől apró nyílás, a méhszáj nyílása (ostium externum canalis cervicis) látható, ami természetesen egyben a méh nyílása is a hüvely felé, vagyis a külső méhszáj (ostium externum uteri). A külső méhszáj szülés előtt álló nőknél kicsi és kerek, már szült nőknél keskeny réshez hasonló, és vízszintes állású. Ezért a már szült nőknél a külső méhszájnak mintegy elülső és hátsó ajka is látható. Egy olyan nő méhnyaka, aki már szült:

Egy olyan nő méhnyaka, aki először várandós:

A nyílástól fölfelé helyezkedik el a méhnyak nagyjából 2,5 cm hosszú, nyálkahártyával bélelt csöve. A méhnyak méhtest felőli végén annak felső (belső) nyílását (ostium internum canalis cervicis) találjuk. Ezen a tájon található az a 0,8 cm hosszú szűkület, amit méhszorosnak (isthmus uteri) nevezünk, és lényegében a méhnyak és a méhtest határát képezi. Itt található a belső méhszáj. A méhszoros magasságában a méh üregének tengelye tompaszögben megtörve előrehajlik (orvosi néven: anteflexio), ezért álló testhelyzetű nőben a méh gyakorlatilag vízszintesen fekszik rá a hólyagra.

Mennyire izmos?

A méhnyak szöveti felépítésében átmenetet képez a hüvely és a méh között. Míg a méh az üreges, csöves szervekre jellemző szöveti felépítést mutatja; belül nyálkahártya, alatta kötőszövetes réteg, legkívül körkörös és hosszanti lefutású rostokból álló izomszövet helyezkedik el; addig a méhnyakban az izomszövet aránya elenyésző, és az izomrostok sem helyezkednek el szabályos rétegekbe rendezve.

A méhnyak falában a simaizom-szövet aránya mindössze 15 százalék körül van, és a hüvelyhez hasonló módon nem határolódik el élesen a kötőszövettől, hanem kötőszöveti rostokkal némileg összefonódva helyezkedik el. A szöveti felépítés fokozatos átmenetét a méhtől a hüvely felé jól megmagyarázza, ha belegondolunk elhelyezkedésébe és a szülés közben játszott szerepébe. A méhtestnek lassan, kilenc hónap alatt kell akkorára tágulnia, hogy körülölelhessen egy kifejlett babát, a méhnyaknak csak a legfelső, méhszorosnak megfelelő része tágul a méhhez hasonlóan, mintegy a harmadik hónaptól kezdve. A méhnyak többi részének a vajúdás néhány órája áll rendelkezésére a táguláshoz, míg a hüvelynél percekben mérhető csupán az az időszak, ami alatt babafej-átmérőjűre kell tágulnia.

A szabályos réteges szerkezetű cső és a kötegekbe rendezett izomrostok képtelenek lennének ilyen rövid idő alatt megnyúlni, ez csak a nagyon rugalmas rostokból álló kötőszövettel lehetséges. Valószínűleg hormonális hatásra a kötőszövetes állomány alakul át, és lesz tágulékony. Az izomrostokat viszonylagosan nem rendezett elhelyezkedésük óvja meg a sérüléstől, szakadástól. A csekély simaizom feladata elsősorban a méhnyak összehúzása, szerkezetének, alakjának helyreállítása a szülés után. A hüvelyi rész izomzatának az orgazmus alatti mozgásokban is szerepe van.

Nyálkahártyák

A méhnyak hüvelyi részét kívülről nézve gyöngyházas színű, halvány rózsaszín, többrétegű, el nem szarusodó laphám borítja. A külső méhszájnál ez a laphám (lapos sejtekből álló hám) olyan éles határvonallal végződik, amilyen szánk piros ajkainak szélén látszik. Ugyanis innen befelé haladva, a méhnyakat belülről bélelő hengerhám (hengeres sejtek alkotta hámszövet) váltja fel, ami erős, élénkvörös színű. A fogamzóképes nők nagyon nagy százalékánál ez a határvonal gyakran kivándorol a méhnyak külső hüvelyi felszínére. A jelenség neve cervikalizáció, és nem tekintendő kórosnak mindaddig, amíg a határvonal éles, és szövete ép. A cervikalizáció előfordulása az életkor növekedésével és a szülések számával arányosan egyre gyakoribb. Jelentősége abban áll, hogy a méhnyakrák általában a két hám határvonalán alakul ki, és ezért szűrés alkalmával a vizsgáló orvos számára szabad szemmel is jól észrevehető. Az élénkpiros hám megjelenése tehát önmagában még nem utal sebre vagy rákos fekélyre. Sőt ellenkezőleg, jelenlétében idejében és könnyen felismerhetők a rákmegelőző állapotok, és megelőzhető a méhnyakrák kialakulása. Ezen a területen végzett nőgyógyászati beavatkozások azonban hegesedést okozva megsérthetik ezt az éles határvonalat, és nehezítik a korai felismerést. A méhnyak hüvelyi részén a cervikalizáció és a kóros elváltozások leggyakoribb helyét transzformációs zónának is nevezik.



A méhnyak mirigyes hengerhámja különbözik a méhtestet bélelő méh-nyálkahártyától (endometrium). Eltérően reagál a menstruációs ciklus hormonális változásaira: nem vastagodik meg, és lökődik le. Egyrétegű hengerhám, viszonylag kevés csillós hengerhámsejtet tartalmaz. Mirigyei viszont sokkal nagyobbak, elágazóak, a méhtest egyszerű mirigyeivel ellentétben ún. összetett csöves mirigyek, melyek a váladékot termelnek. A 90%-ban vízből álló nyálka enyhén lúgos kémhatású, fontos polipeptidje a mucin, de tartalmaz különböző enzimeket, ionokat és cukrot is. A menstruációs ciklus hormonális változásai a termelődő nyálka minőségét befolyásolják. A nyákból képződik a nyakcsatornát elzáró nyák-csap, mely útját állja a legtöbb baktériumnak, véd a fertőzésektől. Sajnos a gonorrhea kórokozója (Neisseria gonorrhoae) ez alól kivétel. Megfelelő időben átengedi viszont a spermiumokat.

A méhszorosnál a hám szerkezete megváltozik, és a méhnyálkahártyához (endometrium) válik hasonlóvá. Ez a rész szövettanilag a méhhez tartozik, és a terhesség harmadik hónapjától elválaszthatatlanul a táguló méh részévé válik. Az alatta elhelyezkedő méhnyak-rész a várandósság idején enyhébben, orsó alakban tágul. Az így kialakuló nyakcsatornában (canalis cervicis) lévő nyákdugó különösen fontos a magzat fertőzésektől való megóvásában.

A méhnyak küldetése

Menstruáció idején a méhszájon keresztül távozik a vér és a leváló méhnyálkahártya. A méhszájat egy kis izomgyűrű többnyire zárva tartja, mivel a méhnyak állandó feladata a védelem. A nyákcsapnak köszönhetően megvédi a belső nemi szerveket a fertőzésektől. A spermiumok azonban - a kórokozókkal ellentétben - a termékeny időszakban akadály nélkül átjuthatnak a nyákdugón. Orgazmus idején a külső méhszáj a kilövellt spermába ér bele, és perisztaltikus mozgással továbbítja a hímivarsejteket a belső nemi szervek mélye felé. A méhnyak átmeneti szállást is biztosít a hímivarsejtek számára. A mirigykamrákban visszamaradt cervikális váladékban akár öt napig is életképesek maradhatnak a spermiumok, hogy aztán a tüszőrepedéskor kiszabadult petesejt felé folytathassák útjukat. A nyák visszatartja a mozgásképtelen, sérült spermiumokat.

A méhnyak legfontosabb feladata terhesség idején ugyancsak a nyákcsap termelése, és ezáltal a magzat védelme. A szülés közeledtével a méhnyak a prosztaglandin hormon hatására felpuhul, a méhszáj a vajúdás és a szülési fájások idején tágulni kezd, sokszor magától távozik a nyákdugó. A méhnyak állapota szüléskor erősen függ attól, hogy a várandós anya hányadik szüléséről van szó.

Ciklusos változások

Említettük, hogy a méhnyak nyálkahártyája nem mutat ciklikus fel- és leépülést, ugyanakkor maga a méhnyak és a termelt nyák számos változáson megy át a hormonális változások hatására. Az ovuláció ideje körül a méhszáj megemelkedik, így ujjal nehezebben érhető el, és puha tapintású lesz, a külső méhszáj nyílása pedig enyhén nyitott. A váladéktermelés az ösztrogén hormon hatására a tüszőrepedéskor a legbőségesebb, a nyálka a fehérneműn is nyomot hagyhat.

A tojásfehérjéhez hasonló nyák a tüszőérés idején áttetszővé válik, és viszonylag sok sót tartalmaz. Az ekkor nyert nyálkát kis üveglapra téve és megszárítva mikroszkóp alatt megfigyelhető, hogy a só páfrányhoz hasonló rajzolatot adva kristályosodik ki. A legtermékenyebb időszakra jellemző nyálka rendkívül nyúlós, amit könnyűszerrel ellenőrizhetünk is: A nyálka a hüvelyk- és mutatóujj közé téve hat-nyolc centiméteres szállá nyújtható. Később már csak egy-két centiméternyi nyújtást bír ki, sűrű és ragacsos, nyákdugót alkotva a spermiumokat sem engedi át. A menstruáció idején a méhnyak száraz, a mirigyek alig termelnek váladékot, a méhszáj kemény és leereszkedik.

E megfigyelések, illetve a cervikális nyálka minőségi változásai a John és Evelyn Billings által kidolgozott, Billings-féle, illetve a szimptotermális (a testhőmérséklet és a nemi szervek működésének változásait, tüneteit alapul vevő) fogamzásgátlás alapját is képezik. E természetes fogamzásgátlási módok mintegy 80%-os biztonságot adnak.

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag