Amerikából nézve elég viccesnek hat a Magyarországon dúló vita, hogy egybiztosítós vagy több-biztosítós rendszert vezessenek be. Magyarországon ugyanis jelenleg nincs egészségbiztosítás. Amit annak neveznek, nem az. Ami van, az állami szociális juttatás. Vagyis a kérdést úgy kell feltenni, hogy legyen biztosítás vagy ne legyen. Ha pedig azt választanák, hogy legyen, teljesen mindegy, hogy egy biztosító van vagy több, mert egyetlen biztosítónak (ha az valóban az) ugyanazok az előnyei és a hátrányai, mint több biztosítónak.
A szerző újságíró
A különbség csak annyi, hogy egyetlen biztosító esetén nincs választási lehetőség, és a verseny hiánya kiszolgáltatottabbá teszi a beteget. Ha van biztosítás, akkor már jobb, ha több van.
Nézzük meg, mit jelent ez a gyakorlatban. Induljunk ki annak a hatéves kisfiúnak az esetéből, aki 6 hete vár egy életmentő vizsgálatra, mert az OEP (amit véletlenül se nevezzünk biztosítónak) évente csak 6900 ilyen típusú vizsgálatot támogat, miközben 30 ezerre lenne szükség. A kisfiú egyike a 23 100 rákos betegnek, akik valódi biztosítás hiányában meg fognak halni. E vizsgálat ugyanis nélkülözhetetlen a rákos betegek műtéte előtt, a vizsgálatot pedig nem végzik el addig, amíg nem garantált az OEP támogatása.
Először is jegyezzük meg, hogy Amerikában sokféle extrém esettel lehet találkozni, de olyanról még nem hallottak, hogy egy gyerek halálát csendesen végignézik, mert nem biztos, hogy a vizsgálatot valaki kifizeti. Ez a modern Taigetosz legcinikusabb változata. Akik a piaci alapú egészségbiztosítástól azért félnek, mert a rideg kapitalizmus közönyös a beteggel szemben, és ott csak a pénz számít, nagy tévedésben vannak. Ennél nagyobb közöny, nagyobb embertelenség, mint egy gyerek csendes halálba küldése, nem képzelhető el. A mostani rendszer az, ahol csak a pénz számít, a tisztán kapitalista alapon működő Amerikában ilyen felháborító eset elő sem fordulhat. Első az emberélet megmentése. Aki él, az törleszt. A halott már nem fizet. Ha valakinek veszélybe kerül az élete, akkor is ellátásban részesül, ha nincs biztosítása vagy nincs pénze. Miután megmentették az életét, azután kezdik vizsgálni, ki, miből, mikor, hogyan és mennyit tud fizetni.
Csak az a biztosítás, ami biztonságba helyez. A mostani biztosító nélküli rendszerben ilyen biztonság nem létezik. Ha olyan betegséget kapok, amit az OEP egy bizonyos mennyiségen túl nem finanszíroz, végem. Ma a halálos kimenetellel fenyegető betegségek jelentős részénél a betegek meghatározott százaléka halálra van ítélve. Akik az "egészségbiztosításnak" hazudott járulékot fizetik az államnak, nem is tudják, hogy bizonyos betegségekbe akkor is bele fognak halni, ha az államilag meghatározott összeget rendesen fizetik, és egyébként orvosilag megmenthetők lennének. A járulékfizető majdani beteg nem tudja, milyen betegségeket nem szabad megkapnia, fogalma sincs arról, hogy a járulékáért cserébe mire számíthat és mire nem. Egy biztosítás alapkövetelménye az, hogy rögzítik, mit fedez és mit nem. Az OEP esetében ilyenről nincs szó, mindenki köteles fizetni, de az OEP csak annyit fedez, amennyit akar, illetve amennyit tud. Ha valaki tudná, hogy az OEP mit nem fedez, és lenne rá módja, akkor sem fizethetne többet, hogy gyermeke rákos megbetegedése esetén ne kelljen ölbe tett kézzel ücsörgő orvosokat néznie, akik nem vizsgálnak meg addig egy beteg gyereket, amíg meg nem nyugtatják őket, hogy a vizsgálat ki lesz fizetve (micsoda orvosok ezek!). Ma Magyarországon az sem tudja biztonságba helyezni a családját, aki tehetné. Illetve kizárólag személyes kapcsolatok és korrupció útján. Az OEP ezért nem biztosító, csak állami szociális juttatást nyújt, amiből annyit kap a beteg, amennyi jut, vagy amihez csúszópénz révén hozzájutnak. Akinek ez nem sikerül, meghal.
Biztosítás esetén egy polgári jogi szerződés jön létre, amelyben a biztosított tudja, hogy a biztosítási díjért a biztosító mit vállal. Ha nagyobb összegű biztosítást köt valaki, a biztosító többet fedez, ha kisebbet, akkor kevesebbet. Ebből az is következik, hogy az az SZDSZ-es javaslat is megöli a biztosítás lényegét, amely a biztosítási díj nagyságát államilag kötelezően előírja. Ebben az esetben nem egy vagy több biztosító, hanem egy vagy több OEP jönne létre, aminek semmi értelme. Ha OEP, akkor csak egy legyen. Több OEP - több költség, több tolvaj, még kevesebb jutna a betegeknek.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Normális esetben akkor jönne a szociális juttatás, amit ma Magyarországon tévesen egészségbiztosításnak neveznek, ha valaki nem tud biztosítást fizetni, vagy nem képes eleget fizetni. Az államnak a szociális gondoskodásra több pénze jutna, ha lenne végre biztosítás is, mert az egészségügy finanszírozásának legnagyobb terhei kikerülnének a szűkös állami büdzséből. A magánszemély (vagy a cége) fizet a magánbiztosítónak, a magánbiztosító fizet a magánkórháznak. Sehol nincs az állam, az államot ez nem terheli. Amit az állam az egészségügyre költhet, azt kizárólag a rászorulókra, szociális célokra és a gyógyszerárak kompenzálására fordíthatja.
Nézzük meg, hogyan működik ez Amerikában. Nemrég mélyvénás trombózist kaptam. Biztosításom nem volt, ezt természetesen tudták, ennek ellenére egy nagyon drága vizsgálatot végeztek el rajtam (az állapotom ezt indokolta), amely kimutatta, hogy a vérrögök már a tüdőmben vannak, és a tüdőembólia jelentős kockázata miatt életveszélyes állapotba kerültem. Ha erre a vizsgálatra már kimerült volna az OEP éves kerete, Magyarországon már eltemettek volna. Amerikában nem a területileg illetékes kórházba mentem, hanem abba, amelyiket választottam. Ha az Emergency (sürgősségi) osztályra megyek, kötelesek ellátni, akkor is, ha soha egyetlen fillért nem kapnak sem tőlem, sem valamelyik biztosítótól. Én rendes úton felvetettem magam, és előleget fizettem. Nem lett volna muszáj, de ezt választottam. Az első napon érkezett a kórterembe egy hölgy, a kórházban működő szociális iroda alkalmazottja, aki megnyugtatott, hogy ne aggódjak, és tájékoztatott arról, ha nincs biztosításom, sem elegendő jövedelmem, milyen kedvezményeket kaphatok, és az állami szociális juttatások milyen körét vehetem igénybe (Charity Care, Medicaid), mivel csökkenthető majd a számla. Itt ez a voltaképpeni "OEP", csak ez legalább ingyenes.
Amíg meg nem gyógyítottak, senki nem beszélt pénzről, a borravaló ismeretlen, másfél hónap telt el, és még nem kaptam számlát, de már meggyógyultam. Az OEP mellett kifizettem volna előre egy zsák pénzt, és talán már nem is élnék. Amerikában a kórházak és rendelőintézetek olyanok, mint a szállodák. Egy kétágyas fürdőszobás szobában feküdtem, saját televízióval, telefonnal, egy gombokkal állítható ágyon. Az első ebédem menüje ez volt: húsleves, egy hatalmas lazac, kétféle körettel és salátával, sütemény, gyümölcs, víz, tea és narancslé. Degeszre ettem magam. Nem azért, mert Amerika gazdag, és az állam ilyen kórházakat képes fenntartani, hanem azért, mert a magánbiztosítók által finanszírozott kezelések ilyen színvonalúvá képesek tenni a magánkórházakat. Otthon is voltam már kórházban, kis híján éhen haltam. Ez az a különbség, ami ellen a Fidesz most éppen népszavazást kezdeményez, és sokan az éhenhalásra fognak szavazni.
Hallani, hány embernek nincs biztosítása Amerikában. Ez valóban sok gondot okoz. Főleg az illegális bevándorlókról és a fekete gettók lakóiról van szó, de a rendszer gyenge pontja az az évi 20-30 ezer dolláros fizetéssel rendelkező kisvállalkozói és alkalmazotti réteg is, amely már nem jogosult az állami Medicaid programra, de még rendes biztosítást sem tud fizetni, vagy csak nehezen. Ezért több államban vannak nekik speciális biztosítások. Viszont a kórházak mindenkit rendesen ellátnak, emiatt még senkinek nem kellett meghalnia.
Ezzel szemben apám egy lábtörésbe tudott belehalni Magyarországon. Amikor a feleségem Amerikában szült, a biztosítása a terhességet és a szülést nem fedezte. Nem is amerikai állampolgár, de mivel az ösztöndíja amerikai mércével mérve nem volt magas, a császármetszéssel elvégzett 50 ezer dolláros szülését teljes egészében a Charity Care fizette, egyetlen fillérjébe sem került. Egyágyas, televíziós, saját fürdőszobás ("hotel"-)szobában feküdt, a legtökéletesebb ellátással, ahol teljes védelmet nyújtottak neki és a babának, egyetlen cent borravaló nélkül. Távozáskor ajándékokat kapott, amelyek a csecsemő ellátásához szükségesek. Az úgynevezett VIC-program keretében kislányunk egyéves koráig jegyre megvásárolhattunk mindent az üzletekben, ami a baba étkezéséhez szükséges. Amikor feleségem egy jó nevű budapesti kórházban volt terhes, elveszítette a babáját, mert nem figyeltek rá eléggé, s utóbb azzal vigasztalták, hogy "a természet tudja, mit akar". Az orvosnő a nagy semmiért szemrebbenés nélkül zsebre vágta a 30 ezres (száz vizitdíjnyi) borravalókat. Ezért még rá se nyitotta a sokágyas, hentesboltra emlékeztető kórterem ajtaját a feleségemre, amikor a gyermekét elveszítette.
Lehet választani.
Akik a mostani rendszert védik Magyarországon, és az igazi biztosítók megjelenésétől tartanak, nem tudják, miről beszélnek. Ha lesz egyszer Magyarországon betegbiztosítás, amellett kell az államnak létrehoznia egy szociális pénztárt a szegények részére, akár az OEP átalakításával, amely a rendszerből kiszorulókat ellátja.
Ez is érdekelheti
Ma az egész magyar egészségügy egy szegénykórház. Halálgyár.
Legjobban: