Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt

A méhszájseb nem seb

Amit érdemes tudni róla

2012.07.27.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Alighanem a nők egymás közötti beszélgetéseiből elég sokak számára ismerős ez az amúgy helytelen kifejezés. A jelenséget latinul eritroplákiának nevezik, ami magyarul csupán annyit tesz: "vörös folt".

cervix, méhszájseb

Jótékony pirosság

Az erős málnavörös színű hámrész akkor jelenik meg, ha a nyakcsatornát bélelő élénk színű hengerhám felkúszik a méhszáj sápadt, gyöngyházas laphámjára. A piros zóna tehát egy határvonalat jelöl ki, és nyoma sincs ott semmiféle sebnek, csupán a cervikalizáció jele, ami a méhnyak - latinul cervix - nevéből származtatott fogalom. A hormonálisan aktív, azaz szaporodóképes korú nők 90-95 százalékánál látható. Az előfordulási arányból is sejthető, hogy ez önmagában nem lehet kóros.

A fenti számból következik, hogy a rákszűrésen résztvevő vagy egyéb okból nőgyógyászt felkereső nőknél is ilyen arányban fognak találni eritroplákiát. Ez nemhogy veszélyes, épp ellenkezőleg: nagyban segíti a rákszűrés hatékonyságát, és így közvetetten véd a ráktól.

A málnapiros folt ugyanis, - amint mondtuk - pontosan kijelöli a kétféle szövet határát, márpedig a méhnyakrák mindig pont innen indul ki. A terület szabad szemmel is jól látható és vizsgálható.

A nőgyógyász tehát rákszűréskor alaposan szemügyre veszi a területet, és a legtöbbször, azaz az esetek 99 százalékában minden rendben van. A citológiai vizsgálat (PAP teszt) eredménye is rendszerint P1-es vagy P2-es, ami azt jelenti, hogy a sejtek egészségesek, nincs semmi teendő.

A normális leleteken kívül előfordulhatnak daganatra utalók és egyéb rendellenességet mutatók is, amikor a citológiai leletek P3-as vagy annál rosszabb értéket mutatnak. A P4-es és 5-ös lelet egyértelműen tumoros sejteket jelez.

Egyéb rendellenességek

A P3-as leletű egyéb rendellenességek közé tartoznak különféle gyulladások, például egy gyulladásos nemi betegség, a kondilóma vagy az endometriózis. Ezek a kórképek természetesen kezelést igényelnek, de nem rosszindulatúak.

A P3-as citológiai eredmények kétharmad részben gyulladásos folyamatokra utalnak. Ilyenkor antibakteriális kezelés után a citológiát megismétlik. Ha a gyulladás kizárható, tölcsér alakú szövetmintát vesznek, ún. konizációt végeznek. A szövetminta kivágása történhet lézerrel. A szövettani vizsgálat eredményeképpen a rendellenességről kiderülhet, hogy nem daganat, vagy ha mégis, akkor 0 stádiumú, azaz a hám és kötőszövet határát nem lépi át, így könnyen és kockázatmentesen eltávolítható. Szerencsés esetben már a konizációval sikerül teljesen kimetszeni, és nem szükséges további beavatkozás.

Ha a konizáció nem volt kellő kiterjedésű, illetve P3-asnál rosszabb lelet esetén kiterjesztett konizációt végeznek, illetve - főként a már szült nőknél - eltávolítják a méhet. Természetesen a méhnyakrák kezelése ennél az egyszerű sémánál összetettebb, de erre most nem célunk részletesen kitérni.

És a lézeres kezelés?

A vaporizációs lézeres kezelést méhszáj-"seb"-ek esetén szokták alkalmazni. Az eljárás előnye, hogy gyorsan és könnyen elvégezhető, olyan rutinbeavatkozás, amiért akár még szívesen fizetnek is a nők, ha cserébe megnyugodhatnak. A kérdés csak az, hogy mennyire szükséges, nem fölösleges, netán káros-e.

A méhszájseb mibenléte és a méhnyak vizsgálatakor keletkező eredmények áttekintése után elmondható, hogy a vaporizációs lézeres kezelésnek - aminek az a lényege, hogy gyakorlatilag elpárologtatják vele a rendellenesnek tartott sejteket - vagy a fagyasztásos kezelésnek P1-es és P2-es leletek esetén nincs létjogosultsága, ahogy P3-as, gyulladásos esetekben sem. Mi a helyzet ezeken kívül?

Természetesen a kezelés nem okoz közvetlenül betegséget, erről nincs szó, de közvetett hatása miatt mégis ellenjavallt.



A vaporizációs lézeres kezelés alkalmazása daganat gyanújánál azért kétséges - egyes vélemények szerint kifejezetten tilos -, mert tönkreteszi a patológus számára fontos szöveteket, amiből részletes szövettani vizsgálatot lehetne végezni. Ha pedig nincs semmiféle daganat, akkor többnyire olyan gyulladásos folyamat zajlik, amelyet gyógyszeres vagy egyéb kezeléssel kell gyógyítani.

A lézeres kezelés - valójában sebészeti eljárás - határozott hátránya, hogy mindenképpen roncsolja a szöveteket, hegesedést indíthat, és így a későbbiekben, például további rákszűrések alkalmával, nehezíti a méhnyakrák kiindulási területeként ismert szövetek vizsgálatát, egy kezdődő rendellenesség felismerhetőségét. Pedig az idejében megszülető diagnózis létfontosságú, segítségével nagy valószínűsége van a teljes gyógyulásnak.

A vaporizációs lézer alkalmazhatósága a nőgyógyászat területén viszonylag szűk körű. Alkalmas például kondilómák és melanómák eltávolítására, méhszájseb esetén viszont alkalmazása megkérdőjelezhető.

Félreértés ne essék, a P3-a leletek mindenképpen kezelésre, végleges megoldásra szorulnak, de a daganatmegelőző állapotok és daganatok esetében nem a fagyasztás vagy a vaporizációs lézer a legmegfelelőbb módszer.

Aki például az interneten szeretne részletesen tájékozódni, azt fogja tapasztalni, hogy a szakirodalom kezelési protokolljaiban általában javasolt a P3-as citológiájú eritroplákiák kezelésére a vaporizációs lézeres kezelés, de vannak ezzel ellentétes véleményt képviselő szakorvosok is. Miután azonban a vaporizációs lézeres kezelés kifizetődő vállalkozás, ezek a hangok sokkal halkabbak.

Mindezek után mit tehet az a nő, akinek lézeres műtétet javasolnak?

Kérdezzen rá pontosan a leletekre és az indoklásra. Ha csupán méhszáj-"seb" miatt - P1-es és P2-es citológiai eredményekről volna szó -, ne egyezzen bele. Ennél kedvezőtlenebb leletek esetén a fentiek értelmében nyugodtan kérdezzen rá más kezelési lehetőségekre is.

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag