Katalin 13 évig dolgozott fodrászként, amikor 2010-ben reumatoid artritiszt diagnosztizáltak nála. Betegsége előrehaladtával nemcsak hivatását kellett feladnia, de élete is 180 fokos fordulatot vett. A következőkben abba enged betekintést, milyen is egy átlagos napja reumatoid artritisszel.
Reggel 6 óra
Reggelente arra ébredek, hogy a két kutyám az ágyamba ugrik és megállás nélkül nyalogatják az arcomat. Ilyenkor már nagyon éhesek, úgyhogy muszáj felkelnem, megetetni őket, és elkezdeni a napomat. Mielőtt azonban kikelnék az ágyból, az első dolgom, hogy az éjjeli szekrényemen lévő fájdalomcsillapítókért nyúljak, és bevegyem a reggeli adagom. Amint hatni kezd, és elég erőt érzek magamban, kikelek az ágyamból, és megyek kiengedni a kutyákat. Ezután előveszem a határidőnaplómat, hogy lássam, milyen feladataim vannak aznapra. Ha nem írnék fel minden fontos dolgot, valószínűleg magamtól semmire sem emlékeznék. Gyakran érzem ugyanis, hogy az agyamra valamiféle köd borult, ami mindent elhomályosít.
Sokan nem is gondolnák, hogy a reumatoid artritisz mentális és lelki nehézségekkel is együtt jár. Úgy érzem, a betegség miatt a személyiségem egy részét is elvesztettem. Abba kellett hagynom a munkámat, és minden nap azért küzdök, hogy ne hagyjam elhatalmasodni magamon a szorongást és a depressziót. Tudom jól, hogy ha lelkileg elég erős vagyok, akkor a testem változásait is könnyebben el tudom majd fogadni.
Délelőtt fél 9
Délelőttönként általában leszaladok a közelben lévő edzőterembe biciklizni. Szeretek odajárni, addig sem érzem úgy, hogy egyedül vagyok. A reumatoid artritisz ugyanis rendkívül magányossá teheti az embert. Félek közösségbe menni, mert nem igazán tudok előre tervezni. Lehet, hogy el szeretnék menni egy koncertre, de mi van, ha aznap olyan fájdalmaim lesznek, amitől az ágyból sem tudok kikelni?
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Vannak olyan napok is, mikor könnyekkel a szememben sétálok el az edzőterembe, de sportolás után boldogan megyek haza. Többször megígértem már magamnak, hogy mindegy, hogyan érzem magam, a mozgást nem hagyhatom abba. Kompromisszumot kötöttem a testemmel. Ha nagyon erős fájdalmaim vannak, akkor nem erőltetem túl magam, de minimális mozgást akkor is beiktatok. Ha viszont jobb napom van, akkor mindent beleadok annak érdekében, hogy lássam, hol vannak a határaim. Azért sem akarom abbahagyni a mozgást, mert érzem, hogy nemcsak a fizikai, hanem a lelki állapotomon is sokat segít.
Délután egy óra
Ebéd után a ház körüli teendőkre koncentrálok. Az élet minden területén a tökéletességre próbálok törekedni, vagyis ezt már inkább csak múlt időben mondanám. A betegségem miatt ugyanis ma már nagyon messze vagyok attól, hogy bármit is tökéletesen megcsináljak. És így van ez a házimunkával is. Ami egészségesen apróságnak tűnhet, betegként gyakran egész napos feladat. Így tehát ebéd után első lépésként egy fontossági sorrendet állítok fel. Mi a legsürgetőbb: a porszívózás vagy éppen a mosás? Van, hogy a porszívózás egy egész délutánt kitölt, mivel az állapotom miatt közben kisebb nagyobb szüneteket kell tartanom.
Délután 5 óra
Eljött a vacsoraidő a kutyáim számára. Délután 5-re általában már mindketten nagyon éhesek - én pedig már nagyon fáradt vagyok. Fáj a hátam, fájnak a kezeim, talpon maradnom sem egyszerű. Hiába próbálok tenni ellene, délutánra gyakran elhatalmasodik rajtam az elkeseredettség. Úgy érzem, az olyan egyszerű dolgok, mint a kutyáim megetetése is kész tortúra számomra. Gyakran jut ilyenkor eszembe a régi életem. Ma már nehéz elhinnem, hogy volt, mikor folyamatosan talpon 12 órát is ledolgoztam a szalonban. A betegségemet gyakran próbálom meg valamiféle kihívásnak felfogni. Vajon a mai napot hogyan fogom kibírni a fájó, duzzadt és instabil ízületeimmel? Vajon lelkileg mennyire leszek erős?
Este 9 óra
Ideje kicsit lepihenni és bekapcsolni a tévét. Hiába próbálom kikapcsolni az agyam, ilyenkor általában az el nem végzett feladatokon gondolkozom és azon, vajon másnap mire leszek képes. Rangsorolom a fontosabb teendőket, átgondolom, mikor kell visszamennem az orvosomhoz, aztán megpróbálom rávenni magam, hogy valahogy újra felkeljek és vegyek egy forró zuhanyt.
Éjjel 12 óra
Gyakran elalszom tévézés közben a kanapén, de éjfél körül már rutinból felébredek, ugyanis lefekvés előtt még egyszer ki kell vinnem a kutyákat. Állok a lépcsőházban, a kutyák már indulnának, én meg arról győzködöm magam, hogy meg tudom csinálni... Le tudok menni a lépcsőkön. Reggel sokkal könnyebbnek éreztem, most szinte lehetetlen küldetésnek tűnik.
Sétáltatás után végre az ágyamba dőlök. Nehéz kényelmes pozíciót találnom. Rakok egy párnát a nyakam alá, egyet a lábaim alá, így talán kevésbé fog fájni. A napom véget ért, megpróbálok aludni, mielőtt holnap egy újabb nap kezdődik. Egy újabb nap, újabb kihívásokkal. Nem engedem, hogy legyőzzön a betegségem. Bár vannak pillanatok, mikor úrrá lesz rajtam az elkeseredettség, mikor legszívesebben feladnám az egészet, mégis tudom, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy megbirkózzak mindazzal, amit nekem szánt az élet.
Legjobban: