Mi a menopauza?
A menopauza egészen pontosan az utolsó menstruációt jelenti, vagyis az utolsó havivérzés időpontját jelöli, amelyet egy éven belül újabb már nem követ. Manapság azonban szokás a megnevezést tágabb értelemben a változókorra, azaz a klimaxra is alkalmazni. Oka a petefészkek hormonreceptorainak elöregedése, melynek következtében először a tüszőrepedés és a sárgatestfázis marad el a sárgatest érését serkentő, luteotróp hormon (LH) iránti érzéketlenség miatt, később pedig a petefészkekben a tüszőérést serkentő hormonnal (FSH) szemben is kialakul az érzéketlenség. Mivel ekkor már a tüszőérés sem megy végbe, ösztrogénhiány lép fel.
Bár nem betegség, a menopauzával járó hormonális változások testi és lelki tünetekkel járhatnak együtt. Gyakori panasz az éjszakai izzadás , a hőhullámok, a fokozott vizelési inger, az alvászavar, a hajhullás, illetve fokozódik a nyugtalanságra, ingerlékenységre, csökkent koncentrációra, depresszióra, szorongásra, lehangoltságra, fáradtságra való hajlam is. A szimptómák súlyossága egyénenként változik: vannak, akiket nagyon megkínoz a változókor, míg másoknak legfeljebb átmeneti kellemetlenséget okoz.
Többféleképpen enyhíthetők a tünetek
A menopauza tüneteinek enyhítésére számtalan módszer létezik. Kevésbé súlyos esetekben segíthet az életmódváltás, ami magában foglalja az alkoholfogyasztás és a dohányzás mellőzését, az egészséges táplálkozást, illetve a rendszeres testmozgást, de a pozitív hozzáállást, a stresszkezelési technikák gyakorlását is ajánlják a szakemberek. Ha azonban a panaszok komolyabb megterhelést jelentenek, szóba jöhet a menopauzális hormonterápia (MHT), amely a hiányzó hormonok pótlásával javít a közérzeten. A hormonterápia történhet szájon át, bőrön keresztül (transzdermális tapasz), vagy lokálisan (hüvelykúp, hüvelykrém).
Valóban kockázatos?
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Azzal kapcsolatban, hogy az MHT mennyire biztonságos és/vagy hasznos, egyelőre nincs teljes szakmai egyetértés. Az általános vélekedés szerint a megfelelő időben és módon alkalmazott terápia a hiányzó hormonok pótlásával nemcsak enyhítheti a tüneteket, de a hormonhiány következtében fellépő lehetséges szövődmények (csontritkulás, érelmeszesedés, diabétesz stb.) kialakulási esélyét is csökkentheti. Vannak azonban olyan kutatási eredmények, amelyek a veszélyeket emelik ki, például azt, hogy a hormonterápia növelheti az emlőrák esélyét . Erre a következtetésre jutott az a nemzetközi együttműködéssel készült, 2019 augusztusában a The Lancet tudományos folyóiratban napvilágot látott tanulmány is, amely megállapította: valamennyi, a változókorú nők menopauza tüneteinek enyhítésére alkalmazott MHT, különböző mértékben ugyan, de több mint egy évtizeddel a kezelést követően is növeli a mellrák kialakulásának kockázatát.
Az 1992-2018 között zajlott, összesen 58 vizsgálat eredményeit feldolgozó tanulmány több mint 108 ezer, fejlett országokban élő, változókorú, mellrákos nő adatait elemezte, akiknek 51 százaléka részesült valamilyen menopauzális hormonterápiában. A hormonterápia hosszú távú hatása mellett azt is vizsgálták, milyen életkorban kezdődött a kezelés, mennyi ideig tartott, illetve mennyi idő telt el a terápiát követően.
A tanulmány eredményei szerint a mellrák kialakulásának esélye csökken azoknál, akiknél 60 éves kor után kezdődik az MHT, kétszer nagyobb azok esetében, akiket 10 éven át kezeltek (az 5 éven át kezeltekhez képest), de elenyésző azoknál, akik egy évnél rövidebb ideig tartó, vagy csak lokális (hüvelyi) ösztrogénkezelésben részesültek. Kevésbé veszélyeztetettek a kezelés alatt állókhoz képest azok, akik már befejezték az MHT-t, de maga a kockázat az ő esetükben is még több mint 10 évig fennáll.
A vizsgálat során kiderült az is, hogy maga a változókori ösztrogénszint-csökkenés védő hatású a mellrák kialakulása szempontjából, ami azt jelenti, hogy akiknél korábban kezdődik a menopauza, azok kevésbé veszélyeztetettek. Az MHT azonban jelentősen mérsékli ezt a pozitív hatást, a kezelés ugyanis visszaállítja a menopauza előtti hormonállapotot. Érdekes megállapításra jutottak a túlsúlyos (30 feletti testtömegindexű), MHT-ban - különösen az önálló ösztrogénterápiában - részesülő változókorú páciensek esetében. Úgy tűnik, hogy a hormont szedő "ducik" kevésbé veszélyeztetettek a mellrák kialakulása szempontjából az átlagos súlyúakhoz vagy soványakhoz képest. Ez valószínűleg összefüggésben lehet a ténnyel, hogy nekik magasabb a zsírszövet által termelt ösztrogénszintjük, ami "semlegesíti" a kívülről bevitt hormon kockázatnövelő hatását.
A munkacsoport megfogalmazta a legkevesebb kockázattal járó kezelési ajánlásokat is. Úgy gondolják, a MHT-nak a természetes menopauza idején, azaz 50 éves kor körül kell kezdődnie, és nem tarthat tovább 5 évnél, valamint érdemes előnyben részesíteni az önálló ösztrogénkezelést a kombinálttal szemben.
Körültekintéssel kell kezelni az eredményeket
A The Lancet ugyanakkor szerkesztőségi hozzászólás keretében felhívja a figyelmet, hogy a tanulmány eredményeit célszerű kellő körültekintéssel kezelni. Elsősorban azért, mert az elemzésbe bevont vizsgálatok paraméterei nem voltak teljesen egyformák, ezért az eredmények nem teljes mértékben összevonhatók. Továbbá azért is, mert a tanulmányban a szerzők kizárólag a mellrákkockázat változásaira fókuszáltak, a változókori ösztrogénhiánnyal összefüggő egyéb kórképek, így a szív- és érrendszeri betegségek, valamint az oszteoporózis veszélyét nem vették tekintetbe, és nem hasonlították össze az MHT okozta mellrákkockázattal. A megfogalmazott ajánlás szerint minden egyes beteg esetében mérlegelni kell az MHT relatív kockázatát a tünetek súlyossága, az ellenjavallatok (pl. mellrák, szív- és érrendszeri betegség, stroke), a testtömegindex , illetve a beteg preferenciái vagy kívánsága alapján.
Bár a tanulmányban a lokális ösztrogénkezelés kockázatát elhanyagolhatónak ítélik, fontos tudni, hogy ennek is lehetnek mellékhatásai. Az Európai Gyógyszerügyi Hatóság (EMA) illetékes bizottsági közleménye 2019 októberében javasolta bizonyos ösztrogéntartalmú hüvelykrémek használatának korlátozását, mert megállapították, hogy az ilyen típusú kezelésben részesülő változókorú nők vérében a hormonszint ötször magasabb volt a nem kezeltekéhez képest. Vagyis a hormon a lokális készítményből is felszívódik a vérkeringésbe, és olyan mellékhatásokat idézhet elő, mint a szájon át szedett, vagy tapasz formájában alkalmazott hormonpótló kezelés: mélyvénás trombózis, agyvérzés, endometriózis és mellrák is kialakulhat. Éppen ezért ezeket a készítményeket nem szabad 4 hétnél tovább alkalmazni vagy más hormonpótló terápiával együtt felírni.
Csak szakember dönthet
Összességében elmondható, hogy az MHT kizárólag szakember javaslatára és felügyelete mellett alkalmazható: az orvos a beteg igényei, az egyéni jellemzők és a haszon/kockázat mérlegelése után dönt a hormonterápiáról, annak beviteli és adagolási módjáról, valamint a terápia időtartamáról.
Vannak esetek, amikor ellenjavallt az MHT: nem kaphatják meg azok, akiknek emlődaganatuk, stroke-juk volt, de kizáró tényező a trombózisra való hajlam, illetve a szív- és érrendszeri betegség is. Nekik, illetve azoknak, akik elzárkóznak a hormonkezeléstől, növényi alternatívák nyújthatnak segítséget. Ilyenek például a fitoösztrogének (pl. szója, vöröshere) és a fito-SERM-ek (poloskavész), amelynek egy speciális formájánál ráadásul egyedüliként bizonyított, hogy az ösztrogénérzékeny emlőráksejtek szaporodását nem gyorsítja, ezért biztonsággal alkalmazható olyanoknál is, akiknek korábban volt emlőrákjuk. Hüvelyszárazság esetén, lokális kezelésre választhatunk igazolt hatású, és biztonságos hormonmentes hüvelykúpot, amely hialuronsavat és ápoló, szövetregeneráló gyógynövénykivonatokat tartalmaz.
Legjobban: