Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Ízületi- és gerincfájdalmak

Ízületi- és gerincfájdalmak

Mi áll a háttérben?

2012.07.25.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Amíg minden működik, nem figyelünk arra, hogyan, mivel mozgunk. Míg egy nap fájdalmassá, darabossá válnak a mindennapos mozdulatok. Ekkor merül fel a kérdés, hogy honnan is jön a fájdalom, mi okozhatja.

Miért fájnak az ízületek?

Az ízületek rendkívül érzékeny, önálló vérkeringéssel nem is rendelkező porcos felszíneinek védelmét nagyon dús fájdalomérző ideghálózat szolgálja. Az ízületekben és a gerincoszlopban érzett fájdalmak a legtöbb esetben tünetek, melyeket valamilyen betegség vált ki. A kutatók szerint az ízületek és gerincoszlop sérülékenysége, a számtalan betegség lehetősége mellett arra a fejlődési mozzanatra vezethető vissza, amikor az ember két lábra állt és ezzel megváltozott a mozgásszervekre nehezedő terhelés. Akárhogy si történt, ma már együtt kell élnünk velük, viszont nem kell szenvednünk tőlük, hiszen számos jól használható készítmény nyújt megoldást az ízületi fájdalmakra.
De pontosan milyen folyamatok is vezethetnek fájó, sajgó ízületekhez? Sérülések, gennyes gyulladások, immunkomplex, illetve autoimmun betegségek és ízületi porckopások egyaránt állhatnak az ízületi fájdalmak hátterében. Bármilyen csonttörés, mely eléri az ízületi porcot, az ízületi felszínen "lépcsőt" képez. Ez már önmagában is fájdalmassá teszi a mozgást, ráadásul idővel ízületi porckopás (artrózis) okozója lesz.

Ízületek gyulladásos megbetegedései

Az autoimmun betegségek közül leggyakoribb a reumás ízületi gyulladás, mely elsősorban a kéz és láb kisízületeit és az ízületeket körülvevő kötőszövetet támadja meg, de ritkán más szerveket is megtámadhat. Az első, heveny fázisában az ízületek és az ízületeket körülvevő szövetek duzzadtak, fájdalmasak, vizenyősek, rajtuk erős bőrpír látható. Az ízület mozgása korlátozott, különösen a végtagok megpihenését követően. A betegség idültté válásával az ízületi felszínek pusztulnak, az ízületi tokban és az azt körülvevő kötőszövetes rendszerben súlyos mozgáskorlátozottságot, sőt az ízületek, ujjak deformitását eredményezi. Az ujjak jellemzően kifelé, a kisujjak felé görbülnek. A tünetek átmeneti gyógyulására az első öt évben van esély. 15-20 év elteltével a betegek 10 százaléka súlyosan rokkanttá válik, a legegyszerűbb, hétköznapi tevékenységek elvégzése is komoly nehézségekkel jár.

Az ízületek gennyes gyulladásban is megbetegedhetnek. Történhet ez az ízületi tok sérülésével járó nyílt törések kapcsán is. Máskor a szervezetben található gennyes gócból jutnak el a baktériumok az ízületekbe. A gennyes gyulladás rövid idő alatt is súlyosan károsítja az ízületi felszíneket, majd csontvelő-gyulladással folytatódhat. A gennyes gyulladás, jellemzően egy ízület (leggyakrabban a térdízület) megbetegedése. A gyermekkorban (6-12 év között) előforduló reumás láz a streptococcus-fertőzések (gennyes torokgyulladás, skarlát stb.) után átlagosan 20 nappal jelentkezik. A kórokozó testfehérjéi a szervezet védekezésként termelt ellenanyagaival mérgező immunkomplexeket alkotnak, melyek a szív minden rétegében, a nagyízületekben, sőt az agyhártyákon is gyulladásos folyamatot váltanak ki. Az ízületi fájdalom jellemzően egyik ízületről a másikra vándorol. Az ízületi gyulladások főként a könyök-, térd-, boka- és csuklóízületeket érintik.

Pusztuló porcok

Az ízületi porckopás (artrózis) az ízületi felszínek degeneratív (szövetpusztulásos) folyamata. Az életkor előrehaladtával szinte mindenkinél kialakul legalább néhány ízületen. A porcok degenerációja mechanikus hatásra következik be. Erre hajlamosít az ízületi folyadék termelésének csökkenése, az ízületek egyenetlen terhelése (például gerincferdülés kapcsán), az ízületi felszín korábbi sérülése, felszín-egyenetlensége. Az ellapuló porcok szélein madárcsőrszerű képződmények (oszteofiták) keletkeznek, hasonlóan a gyertyák szélén lecsordulni készülő faggyúcsepphez. A gerincben az oszteofiták összenyomhatják a gerincvelőből kilépő fő idegtörzseket. Máskor az elmeszesedett oszteofiták leszakadnak, és szabadon mozognak az ízületi térben, ezeket hívják "ízületi egereknek". Ezek az ízületi mozgások hirtelen gátlását ("megakadását") képesek kiváltani, mely rendkívül súlyos fájdalommal jár. Az artrózis folyamán fájdalmas fellángolások - steril gyulladások - és tünetszegény periódusok váltogatják egymást. Idővel az ízületi felszín pusztulása a mozgásképesség jelentős beszűkülésével jár, ami teljes rokkantságot eredményezhet.

A gerincfájdalmak okai

A gerinc fájdalmai jellegükben és okaikban is különböznek az ízületi fájdalmaktól. Ennek legfőbb oka az, hogy a gerincvelőből kilépő szelvényezett területeket ellátó idegi gyökök összenyomása jelenti a legkomolyabb fájdalmakat. A gyöki fájdalom részben az ideg gerincből kilépésének határán, részben kisugározva, az idegösszenyomástól távoli helyen is megjelenik, és köhögésre, erőlködésre drámaian fokozódik. A gerinc kétféle görbülete biztosítja, hogy a gerincet érő tengelyirányú terhelések elnyelődjenek a csigolyák közötti rugalmas porckorongokban. A gerinc szabad forgását pedig a csigolyák közötti ízületek biztosítják. Az ízületek a háti szakaszon csavarást, az ágyéki szakaszon hajlítást és feszítést ("kiegyenesedést") tesznek lehetővé. A csigolyák betegségei ezt az érzékeny és bonyolult statikai rendszert bontják meg, mely a gerincben a szalagok és ízületi tokok steril gyulladását, a porckorongok sérvét vagy a csigolyák összenyomatásos (kompressziós) törését eredményezheti.

A csigolyák fájdalmas betegségei

A gerinc és az azt alkotó csigolyák különböző fájdalmaival elég gyakran találkozhatunk. A csigolya-elváltozások okai lehetnek törések, fertőzések, veleszületett rendellenességek, gerincferdülés, csigolyaízületek közötti porckopás, valamint lumbágó, illetve porckorong betegségek is.
A törések főleg baleset eredetűek lehetnek: különösen a magasból leesés, ejtőernyőzés, motoros vagy lovas balesetek kapcsán fordulnak elő. Mivel a gerincoszlopban fontos idegek haladnak, egy-egy ilyen törés végzetes következményekkel is járhat, de szinte biztos, hogy enyhébb esetekben is akár évekig tartó fájdalmak maradnak vissza a gyógyulás után.
A csigolyákban a csontritkulásra visszavezethető kompressziós törések, ékcsigolyák is létrejöhetnek, melynek következtében a testmagasság csökken, a gerinc ferdülhet és a háti görbület fokozódhat, valódi púp jöhet létre.

A gerincfájdalmak okai között viszonylag ritkák a fertőzések. A csontgümőkór érdemel külön említést, mely súlyos csontpusztulás okozója lehet.
A gerincoszlopnak talán leggyakoribb betegsége a Scheuermann-kór, mely főként serdülő fiúk rendellenessége, és lényege a csigolyatesteket lezáró véglemezek hiányossága. A zárólemezek hibája miatt a porckorong úgynevezett nucleus pulposusa (a belső lágyabb porcállomány) bejut a csigolyatestek gerendás szerkezetébe, ott röntgennel is jól látható csomókat hagy maga után. Ezek miatt a csigolyatest elülső része lassabban nő, mint a hátsó, a csigolyák a gerinc háti szakaszán ék alakúvá válnak és a háti görbület súlyosbodása észlelhető.
A következő fájdalommal járó betegség viszont inkább a fiatal lányokat sújtja. Míg a gerinc nyílirányú görbületi rendellenességei (lordózis, kifózis) oldalról szembetűnők, gerincferdülés, scoliosis esetén homloksíkban látható a gerinc elgörbülése. Oka szerint lehet veleszületett rendellenesség (pl. nyitott gerinc) vagy izombetegségek (izomsorvadás, agyi eredetű bénulások, korábban gyermekbénulás) másodlagos következménye. Az esetek jelentős részében az ok nem állapítható meg, és előzetesen egészséges gerincoszlopon is kialakulhat.

A titokzatos isiász

A csigolyaízületek közötti porckopás, a spondylosis a gerinc bármely szakaszán megjelenhet. Legsúlyosabb tüneteket mégis a nyaki és az ágyéki szakaszon okoz. A betegség lényege az artrózis. Az előzőekben leírt madárcsőrszerű oszteofiták itt is megjelennek. A csigolyák közötti rések beszűkülése és az oszteofiták a nyaki szakaszon a karidegfonatot, az ágyéki szakaszon az ülőideg-fonatot képesek összenyomni. A karidegfonat összenyomása az ujjakba sugárzó gyöki fájdalmakat, érzés- és mozgáskieséseket okozhat. Hasonló folyamat következik be az ülőidegfonat összenyomásakor (ischiás-szindróma).
Ha idegösszenyomódás nem jön ugyan létre, de jelentős és bénító erejű a derékfájdalom, lumbágóról beszélünk. A fájdalom mechanizmusa nem teljesen tisztázott, minden bizonnyal a csigolyákat összetartó szalagok és ízületi tokok steril gyulladásáról van szó.
A csigolyatestek közötti porckorongok külső gyűrűje idővel degenerálódhat, és a porckorong belső részében lévő kocsonyás anyag a rostok között sérvet képez, mely közvetlenül is összenyomhatja a kilépő ideggyököket (például az ülőideget) és isiászt okoz.

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag