Sikertörténetek

Mária (43)

Mária vagyok, 43 éves vidéki nő. Néhány éve kiderült rólam, hogy inkontinenciában szenvedek. Persze gyanús jeleket már korábban is észleltem, például elég sűrűn kellett WC-re járnom. Nagyon megijedtem, mikor észrevettem, hogy bizony elcseppen a vizeletem. Mikor ezt felfedeztem, semmit nem tudtam a betegségről, de borzasztóan szégyelltem magam. Sokáig nem is mertem elmondani senkinek, az pedig, hogy szakorvoshoz forduljak, szóba se jöhetett. Aztán idővel egyre komolyabbá váltak a problémáim, nem éreztem magam tisztának, kellemetlenné vált a közérzetem és végül elhatároztam, hogy orvoshoz fordulok tanácsért. Mindenképpen meg akartam szabadulni e szerzett "fogyatékosságomtól". Beleástam magam a témába, mindent elolvastam, ami számomra elérhető volt a könyvekben és a világhálón. Az internet segítségével még betegtársaimmal is beszélgettem a problémáimról, persze csak név nélkül. Orvosi tanácsra és saját elhatározásra életmódot változtattam. Mit mondjak, volt mit. Láncdohányos voltam, a munkahelyemen szinte "vödörszámra" döntöttem magamba a kávét, főleg délután, és némi súlyfölösleggel is rendelkeztem. Szóval ideje volt kicsit tudatosabb életmódot választanom, főleg ha azt számítom, hogy negyven fölött gyorsabban jönnek az egészségügyi problémák. Ez a betegség rákényszerített a gyökeres változásra. Azt nem mondom, hogy teljesen leszoktam a dohányzásról, de sikerült radikálisan csökkentenem a napi elszívott mennyiséget. A kávézástól teljesen leszoktam, és ami még nagyon fontos, elkezdtem a tudatos testmozgást. Lányom unszolására beruháztam egy kényelmes sportcipőre, és esténként eljártam tornázni, sőt futni is. Vettünk egy új biciklit is, és hétvégén, amikor jó idő volt, hosszabb biciklitúrákat szerveztünk a férjemmel. Ennek köszönhetően nemcsak lényegesen jobb lett a közérzetem, de érzem azt is, hogy többet bírok, jobb a terhelhetőségem, és mindemellett jó néhány kilótól sikerült - remélhetőleg végleg - megszabadulnom.

Klári (53)

Bevallom őszintén, sajnos elhanyagoltam a betegségemet. Úgy kezdődött az egész, hogy észrevettem, napjában nagyon sokszor járok illemhelyre. Ez odáig fajult, hogy nem mertem már moziba se menni, és más előadásokra sem jártam, mert mindig arra gondoltam, hogy milyen kínos, ha ki kell jönni a teremből. Viszonylag későn kerestem fel a szakorvost, de örültem, mert nagyon kedves volt. Ugyan megemlítette, hogy előbb kellett volna orvoshoz fordulnom, de elmondott mindent részletesen a betegségemmel kapcsolatban. Ez az őszinte hangvételű beszélgetés világított rá arra, hogy nem jó politika, ha az ember homokba dugja a fejét. Orvosom tanácsára teljes életmódváltozást hajtottam végre. Ebben nagy segítséget jelentett a családom, nélkülük biztosan nem sikerült volna. Meglehetősen feszült életmódot éltem, napjában egyszer ettem - többnyire a munkahelyen -, és keveset ittam. Esténként a napi felgyülemlett feszültség miatt csak altatóval tudtam elaludni. Ezen is változtattam, persze nem ment minden olyan simán. Bár a munkám továbbra is stresszes, próbálok relaxálni és nem nyugtatókon "élni". Alkoholt sosem ittam, mert nem szeretem, de régen rengeteg szénsavas üdítőt fogyasztottam, főleg kólát. A legjobb barátnőmmel szintén sokat beszélgettem a betegségemről. Egyszer beállított egy nagyon jó inkontinenciásoknak szóló könyvvel, amit elolvastam a-tól z-ig, így kellőképpen "kiokosodtam". Ekkor tudtam meg például azt is, hogy a koffeintartalmú italok és szénsavas üdítők irritálják a húgyhólyagot, így idővel sikerült teljesen lemondanom róluk. Az internetnek is "hálával" tartozom, mert ott több inkontinens beteggel is sikerült kapcsolatba lépnem. Egyikük javasolta kezdetben az intimtornát, ahova mindig lányom vitt el. A torna annyira megtetszett, hogy még intimtorna-kazettát is vettem. Otthon esténként szorgalmasan gyakorolok, míg a család tévét néz. Sőt vettem egy szobabiciklit is, mert azt olvastam, hogy a medencekörnyéki izmokat a biciklizés is jól erősíti. Örvendetes tény, hogy egészségi állapotom az életmódomban történt változásoknak köszönhetően nagymértékben javult. Jóllehet még nem gyógyultam meg teljesen, de nekem már az óriási sikert és megkönnyebbülést jelent, hogy tüneteim lényegesen csökkentek, el merek menni moziba, színházba, és nem kell azon feszengenem, hogy mikor kell kijönnöm előadás közben.

Kiemelt téma cikkei

Inkontinencia teszt

Gyakran előfordul, hogy hirtelen sürgető-parancsoló vizelési ingere jelentkezik?