Emese ma már nem tartja magát betegnek. Férjével úgy élnek, mint bármelyik fiatal pár: szeretnek szórakozni, kirándulni, baráti társaságba járni. Heti háromszor fitness edzésekre jár, és úszni is szokott. Gyógytornászként dolgozik, és nagyon szereti a munkáját, hiszen mindig idős emberekkel akart foglalkozni. Az egyik kórházban olyan tornát tanít számukra, amely segít az elesések megelőzésében, az egyensúly megtartásában. Néhány éve azonban még olyan beteg volt, hogy maga is alig állt meg a lábán.
"A gyalogátjáró felénél elestem"
Crohn-betegségét 9 évvel ezelőtt diagnosztizálták. Nem fájt semmije, de állandóan hasmenése volt, és húsz kilót fogyott egyetlen év alatt. "Rémes volt, hogy a buszokon mindig azt kellett néznem, hol tudok leszállni, ha mosdóba kellene mennem. Számomra ez volt a legkínosabb. Illetve az, hogy 24 évesen annyi erőm sem volt, hogy átfussak egy zebrán. Volt olyan eset, hogy a gyalogátjáró felénél elestem" - emlékezett vissza Emese. Már az olyan egyszerű dolgok is túlságosan megterhelőek voltak számára, mint a kutyasétáltatás.
Emese még gyógytornász hallgató volt, amikor a hasmenések kezdődtek. Kezdetben csak vaspótlást javasoltak neki, majd az intenzív fogyás miatt ultrahang vizsgálatra is elküldték. Az ultrahangos orvos vetette fel a Crohn-betegség lehetőségét, és ezután Emese gasztroenterológus szakorvoshoz került. Végeztek gyomor- és vastagbéltükrözést, valamint CT vizsgálatot, melyek eredményeként kiderült: valóban Crohn-betegséggel állnak szemben, mely egy nehezebben vizsgálható szakaszt, a vékonybél legtávolabbi részét érintette. Szedett szteroidot, majd az immunrendszer működését gátló gyógyszereket. "A gasztroenterológusom azt mondta, jól reagálok a kezelésre. Valóban felépültem, és évek óta tünetmentes vagyok. A vérvizsgálatok azt mutatják, hogy a gyulladásos paraméterek is normalizálódtak" - mondta el.
A diagnózist követően tápszereket kellett fogyasztania, hogy minél hamarabb visszanyerje a súlyát, és pótolja a hiányzó tápanyagokat. Ma már mindent eszik, amit megkíván, de a csípős, és túlságosan zsíros ételeket azért igyekszik elkerülni. Ha valamilyen étel elfogyasztása után fájni kezd a gyomra, vagy széklete hígabbá válik, azt legközelebb elkerüli.
Akaraterő és eltökéltség kellett ahhoz, hogy tanulmányait befejezze, amiben férje és családja is támogatta. Gasztroenterológusával rendszeresen tartja a kapcsolatot, és kontrollvizsgálatokra jár 5-6 havonta. Bízik a doktornőben, aki segített neki talpra állni.
Mint mondta, a betegség az életfelfogását, gondolkodását is megváltoztatta. "Végiggondoltam, milyen tényezők játszhattak szerepet a betegségem kialakulásában. Megtanultam relaxálni, ami nagyon hatékony stresszkezelő módszer. Szerintem ez is hozzájárult ahhoz, hogy jól vagyok, de soha egy pillanatra nem jutott eszembe, hogy ne tartsam be az orvosom utasításait. Nem tartom magam betegnek, de azért ott bujkál bennem a kisördög: mi van, ha egyszer kiújulnak a tüneteim?" - mondta el
Emese 15 éve van együtt párjával, aki rengeteget segített neki a nehéz időszakokban. Meséli, hogy amikor diagnosztizálták a Crohn-betegséget, egyikük sem tudott róla semmit, ami fokozta a kezdeti nehézségeket. "Szerintem kettőnk közül a férjemnek volt nehezebb, mert aggódó típus és nagyon féltett engem" - meséli. Ma már felkészültebbek, jóval kevesebb az aggodalom, ezért kapcsolatuk is új szakaszba léphetett: gyermekvállaláson törik a fejüket.
Forrás: Promenade Orvosi Kommunikáció