A Lyme-kór vagy más néven borrelózis okozója a közönséges kullancs által terjesztett Borrelia burgdorferi sensu lato baktériumcsoport. A borréliák a kullancsok bélcsatornájában szaporodnak, és legalább 24 órás vérszívás során, vagy hamarabb, a kullancs eltávolításakor kerülnek át az ember szervezetébe.
A betegség legelső tünete általában a csípés körül megjelenő, legalább 5 cm-esre megnövő, többnyire ovális alakú bőrpír, amely többnyire alig viszket, és nem fájdalmas. A folt legalább egy hétig, néha azonban egy évig is látható. És bár előbb-utóbb elmúlik magától is, megszűnése nem okvetlenül jelenti a kórokozó pusztulását.
A betegség diagnosztizálást minden esetben szakemberre kell bízni, kimutatására pedig világszerte az immunszerológia a leginkább használt eljárás.
Szerológiai vizsgálatok
Fontos tudni, hogy a fertőzöttek rutin laboratóriumi leleteiben általában nincs eltérés. A diagnózist a jellemző klinikai tünetek (Lyme-folt) és a kórokozó vagy a kórokozóra adott immunválasz kimutatása igazolja.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A betegség igazolására az úgynevezett szerológiai vizsgálatokat használják, mikor a vérszérumból kimutatott baktériumhoz kötődő ellenanyagokat vizsgálják.
Ezek az ellenanyagok, vagy más néven antitestek olyan fehérjemolekulák, amelyeket az immunrendszer termel annak érdekében, hogy felismerje és semlegesítse a szervezetbe került idegen anyagokat, mint például a Lyme-kórt okozó baktériumot. A Lyme-kórral kapcsolatban két antitestet különböztetünk meg: IgM és IgG osztályút. A fertőzés bekövetkeztekor először az IgM jelenik meg, majd relatív rövid időn belül el is tűnik, miközben az IgG is megjelenik, és a fertőzés fennállása során folyamatosan emelkedik.
Sajnálatos módon a Lyme-kór szerológiai eljárásai a mai napi nincsenek standardizálva, a tesztek pontossága 50-80 százalék között mozog. A pontatlanság miatt az orvosoknak csak a tünetekkel együtt szabad értékelniük az eredményeket.
A szerológiai vizsgálat formái
Jelenleg kétféle módszer áll rendlelkezése. Az ELISA típusú vizsgálatok, amelyek valamennyi borreliafehérje ellen termelt antitestet együtt mérik, és a Western blot vizsgálatok, amelyek során számos antitestet lehet elkülönítve mérni. A diagnózis első lépése szokott lenni az ELISA teszt, majd ennek pozitivitása esetén következik a Western Blot vizsgálat.
ELISA vizsgálat
Mivel ez a teszt az ellenanyagok között nem tesz különbséget, maximum tájékoztató eredményt adhat. A vizsgálat elvégzésekor mindig felhívják a betegek figyelmét a teszt megbízhatatlanságára, ugyanis egy kutatás szerint a bizonyítottan fertőzött betegek 35%-ában negatív eredményt adott. Ez a teszt nem alkalmas a betegség gyógyulásának követésére.
Western blot vizsgálat
A Western blot vizsgálatnak több változata is létezik, a tesztek között és ezek értékelésében is nagy eltérések lehetnek. Ennél az eljárásnál először felaprítják a Lyme-baktériumot, majd a fehérjéit molekulasúly szerint szétválasztják, és az ezekhez kötődő ellenanyagok mennyiségét vizsgálják. Bár a Western blot érzékenysége nem jobb, mint az ELISA módszernek, de specifikusabb.
Legjobban: