Hírlevelek
Regisztráció
Allergiateszt
Ezért járunk legtöbbet orvoshoz: a felső légúti fertőzések

Ezért járunk legtöbbet orvoshoz: a felső légúti fertőzések

A tünetektől a gyógyításig

2012.11.22.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

A felső légutak gyulladásos betegségei jól ismertek, de lefolyásuk, gyógymódjuk, szövődményeik nagyon eltérőek lehetnek. A pontos diagnózis megállapítása elengedhetetlen a megfelelő terápia alkalmazásához.

A felső légutak gyulladásos betegségei a leggyakrabban előforduló kórképek, amivel orvoshoz fordulnak a betegek. Anatómiailag a légutakat alsó és felső légutakra osztjuk. A felső légutak közé tartozik az orrüreg, az orrmelléküregek és a garat.

Felső légúti fertőzés bármikor előfordulhat, fő szezonja az őszi-téli, kora tavaszi időszak. Ilyenkor az időjárás kedvez a kórokozók szaporodásának, melyek leggyakrabban vírusok, esetenként baktériumok.
A felső légutakba könnyen bejutnak és felszaporodnak különféle mikroorganizmusok, ami nem meglepő, hiszen az orrüregnek, a légúti nyálkahártyáknak pont az a feladatuk, hogy megszűrjék, megtisztítsák a belélegzett levegőt. Az esetek kb. 70 százalékában a betegség kialakulásáért vírusok tehetők felelőssé. Ma már mintegy kétszáz fajta vírust sikerült azonosítani, leggyakrabban az úgynevezett adeno-, rhino- és a parainfluenza, coronavírusok okozzák a tüneteket.

Csak az orrüreget érintő fertőzés esetén a tünetek egyszerű orrfolyás, nátha képében jelennek meg. A betegség azonban ritkán lokalizálódik kizárólag az orrüregre. Ha a kórokozók a garat nyálkahártyáján keresztül hatolnak be a szervezetbe garatgyulladás, orvosi nevén faringitisz alakul ki. A nyálkahártyában szaporodó vírusok az érintett területek gyulladását hozzák létre. A tünetek széles határok között mozognak, az enyhe, a beteg által észre sem vett esetektől a nyelési nehézséghez vezető fájdalom, magas láz is előfordulhatnak. A torokba tekintve látható a vörös színű garat, jellemző a nyálkahártya-duzzanat, a fokozott nyákképződés.
A kórokozókkal szembeni védekezésben fontos szerepe van a garat bemenetét gyűrűszerűen körülölelő és védő manduláknak (orrmandula, garatmandulák). Ha a garatgyulladáshoz mandulagyulladás is társul, tonzillofaringitiszről beszélünk. A kórokozók ebben az esetben is lehetnek vírusok, vagy baktériumok. Bakteriális fertőzés legtöbbször másodlagosan, azaz vírusfertőzés után alakul ki.

Amennyiben az orr- vagy garatmandulák gyulladását baktérium váltja ki, tüszős mandulagyulladás (tonsillitis follicularis), gennyes orrmandula gyulladás (adenoiditis) is létrejöhet. A mandulákon jól láthatók a fehéres pontszerű gennycsapok. Általában a betegek igen rossz közérzetről számolnak be, kifejezetten nehezen tudnak csak nyelni, erős fájdalmuk, magas lázuk van.



Terápiás szempontból a legfontosabb a Streptococcus nevű baktériumcsalád elkülönítése, ugyanis ennél a kórképnél számíthatunk leginkább szövődmények kialakulására (reumás láz, akut szívizomgyulladás, skarlát, akut vesegyulladás stb.). Szisztémás antibiotikum-kezelést csak a streptococcus okozta mandulagyulladás igényel. A kórokozó torokváladék-leoltással, vagy az ún. streptococcus-gyorsteszttel mutatható ki. A többi esetben tüneti és helyi kezelés elégséges.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

Szponzorált hirdetések