A kisgyermek nem "kis felnőtt", amely csak a méreteiben különbözik tőlünk, hanem teljesen más anyagcserével és immunrendszerrel rendelkező, sokkal sebezhetőbb ember. Sajnálatosan jó példa erre a bölcsőhalál, amelynek okai nem ismertek, csak a kockázati tényezők. Ennek gyakorisága szerencsére alacsony, 4.000 csecsemő közül mindössze csak egynél fordul elő.

Veszélyek azonban nemcsak születésünk után leselkednek ránk: a méhen belüli magzati ártalmak vagy a veleszületett rendellenességek kialakulása természetesen még a magzati korra tehető.

A gyerekeknél bizonyos betegségek szinte kizártak, ilyenek az immunológiai és reumás betegségek, nagyon ritkák az epekő és a vesekő, nincsen igazi vashiányos anémia, de előfordulhat vérszegénység és - főleg újszülöttkorban - a K-vitamin hiány miatti vérzékenység is. Az anyatejjel táplált babáknál az első félévben ritkák a fertőző betegségek, mivel az anyai ellenanyagok megakadályozzák ezek kialakulását, de bakteriális eredetű, főként az idegrendszert és a légutakat megtámadó betegségek jelentkezhetnek.

Általánosságban elmondható, hogy a gyerekek általában egészségesebbek, mint a felnőttek, de bizonyos szempontból sérülékenyebbek, érzékenyek is lehetnek. A körültekintő szülő akkor is tájékozódik, ha bízik benne, soha nem lesz szükség ismereteire. Veszélyes helyzetekben, súlyos állapotoknál a gyermekéért aggódó szülőnek nagyon sokat segíthet lélekjelenlétének megőrzésében, hogy felkészült.

A krónikus veseelégtelenség a vesék szerteágazó működésének többnyire fokozatos, folyamatos és visszafordíthatatlan romlását, végül teljes megszűnését jelenti, ezzel a végállapotú veseelégtelenség kialakulásához vezet. A veseelégtelenség szinte valamennyi szerv, szervrendszer működését befolyásolva, megfelelő kezelés nélkül halálhoz vezető állapot. A már kialakult súlyos veseelégtelenség kezelésében a különböző művesekezelések, a veseátültetés mellett számos kiegészítő terápia szükséges az életminőség javítása érdekében. Az elmúlt évtizedben a vesepótló megoldások rengeteget fejlődtek, a teljes értékű életre egyre nagyobb esélye van a betegeknek.

A vesék szerteágazó feladatát körülbelül 400.000-800.000 azonos felépítésű működési alapegység, a nefron (nephron) látja el. A nefronok száma a korral normálisan is csökken, de egyes veleszületett vagy szerzett betegségek gyorsabb nefronpusztulással járhatnak. A még működőképes, egészséges egységek az elpusztult nefronok funkcióját egy bizonyos határig képesek ellensúlyozni. Ha a nefronok száma annyira lecsökken, hogy a vese alapvető feladatát már nem tudja ellátni, akkor krónikus veseelégtelenségről beszélünk. Szemben az akut veseelégtelenséggel, itt már nem számíthatunk állapotjavulásra, végállapotban az életben maradáshoz feltétlenül szükséges valamilyen vesepótló kezelés (dialízis), vagy veseátültetés. A krónikus veseelégtelenséghez számos különböző betegség vezethet, a vesék működésének romlása azonban mégis egységes, jellegzetes tünetekkel járó szindrómát eredményez.