A szív olyan izom, melynek ritmikus összehúzódása végigkíséri egész életünket. Minden szívverés elektromos jel hatására jön létre, melyet a szív saját ingerkeltő rendszere generál. A szívverések száma normális esetben 60 és 100 között van percenként.
Normális működés esetén a szív által kibocsátott elektromos jel egy bizonyos utat követ a szíven keresztül. A jel a jobb pitvarban elhelyezkedő szinoatriális (SA-) csomóból indul. A szinoatriális csomó összehúzódásra készteti a pitvarokat, melyek vért pumpálnak a kamrákba. Az elektromos jel ezután áthalad az atrioventrikuláris vagy AV-csomón, és bejut a kamrákba. A jel összehúzódásra serkenti a kamrákat, melyek vért pumpálnak a tüdőbe és a test többi részébe.
Előfordul azonban, hogy az ingerkeltő rendszer hibája miatt a szív túl gyorsan, túl lassan, egyenetlenül vagy szabálytalanul ver. Az aritmia, azaz a szívritmuszavar kezelésére szolgáló egyik orvosi beavatkozás a rádiófrekvenciás abláció.
Az ablációt megelőzően az orvos elektrofiziológiai vizsgálat segítségével állapítja meg, hogy a szívnek pontosan melyik területét kell kezelni. Az ablációs eljárás során a combban található artérián keresztül katétert vezetnek fel egészen a szívig, ahol a katéter csúcsán elhelyezett elektródák rádiófrekvenciás energiát bocsátanak ki a kezelendő területre. A kibocsátott energia felmelegíti és szétroncsolja a ritmuszavart okozó szívizomterületet. A legtöbb esetben az ablációt követően a szív visszaáll normális ritmusára, egyes betegeknél azonban gyógyszeres kezelésre vagy szívritmus-szabályozó beültetésére lehet szükség.
A műtét lehetséges szövődményéről az orvos a beavatkozás előtt tájékoztatja a beteget.

kapcsolódó cikk:
A szűrés lelki tényezői

Mi az, hogy címke?