A szív olyan izom, melynek ritmikus összehúzódása végigkíséri egész életünket. Minden szívverés elektromos jel hatására jön létre, melyet a szív saját ingerkeltő rendszere generál. A szívverések száma normális esetben 60 és 100 között van percenként. Előfordul azonban, hogy az ingerkeltő rendszer hibája miatt a szív túl gyorsan, túl lassan, egyenetlenül vagy szabálytalanul ver. Az elektrokardiogramnak vagy EKG-nak nevezett vizsgálattal megmérhető és rögzíthető a szív elektromos működése.
Normális működés esetén a szív által adott jel egy bizonyos utat követ a szíven keresztül. A jel a jobb pitvarban elhelyezkedő szinoatriális (SA-) csomóból indul. A szinoatriális csomó összehúzódásra készteti a pitvarokat, melyek vért pumpálnak a kamrákba. Az elektromos jel ezután áthalad az atrioventrikuláris vagy AV-csomón, és bejut a kamrákba. A jel összehúzódásra serkenti a kamrákat, melyek vért pumpálnak a tüdőbe és a testbe.
A pitvarfibrilláció az aritmia, azaz a szabálytalan szívműködés egyik fajtája, melyet a pitvarból származó rendszertelen elektromos jelek okoznak. A ritmuszavar idején zavar keletkezik a pitvar és a kamra közötti összehangolt összehúzódásokban, ami kedvezőtlenül befolyásolja a szívműködés hatékonyságát.
Pitvarfibrilláció során a pitvarból kiinduló jelek gyors, szabálytalan összehúzódásra késztetik a pitvarokat, ezért nem teljesen telnek meg vérrel a kamrák. A kamrai összehúzódások is szabálytalanná válnak. A szív percenként 100-175-öt is verhet.
A pitvarfibrilláció ájulást és gyengeséget okozhat, szövődményeként rögök keletkezhetnek a vérben. Az állapot gyógyszerrel vagy sebészi úton kezelhető. Egyes betegeknél pacemaker beültetésével szabályozzák a szívritmust.

kapcsolódó cikk:

Mi az, hogy címke?