A tüdőben található szövetszaporulatok és daganatok vizsgálatához általában rugalmas bronchoszkópot használnak.
Sok bronchoszkóp azonban nem alkalmas arra, hogy elérje a tüdő perifériáján található daganatokat, a kisebb hörgők ugyanis ehhez nem elég tágak.
A tüdő kétharmad része nehezen közelíthető meg. A navigációs bronchoszkópia olyan technológia, mely az elektromágneses navigációt ötvözi a valós idejű 3D-s CT-felvételekkel, így az orvos a tüdő távoli részeiből is vehet mintát, és kezelheti a szövetszaporulatokat.
Az eljárást megelőzően CT-vizsgálattal állapítják meg a daganatok lehetséges helyét. Ezután számítógépre töltik a CT-felvételt, és virtuális, három dimenziós "térképként" használják. Az orvos bejelöli, hol helyezkednek el a megcélzott elváltozások, és megtervezi az ezekhez vezető utat.
Az eljárás közben a páciens alacsony frekvenciájú elektromágneses ágyon fekszik. A légcsövön át olyan bronchoszkópot vezetnek a hörgőkbe, amely kiszélesített munkavezetékkel és nyomon követhető vezetővel van felszerelve.
Az elektromágneses ágy lehetővé teszi, hogy az orvos valós időben lássa a vezetőt a virtuális térképen, és óvatosan bevezethesse a bronchoszkópot a tüdő mélyebb részeibe.
Közben ellenőrzi a vezető mozgását és irányát a legkisebb hörgőcskéig.
Ha elérte az elváltozás helyét, a vezetőt eltávolítják,
és egy sebészi eszközt helyeznek be a munkavezetékbe, amely biopsziás mintát gyűjt a vizsgálathoz.
A navigációs bronchoszkópiát külső sugárkezeléssel, illetve tomoterápiával együtt is lehet alkalmazni. Így a perifériás daganatok pontosan célzott, nagy mennyiségű besugárzással kezelhetők, miközben az egészséges szövet a lehető legkevésbé van kitéve a károsodásnak.

kapcsolódó cikk:
A tüdőrák - személyes tapasztalatok fényében

Mi az, hogy címke?