A köznyelvben porcleválásokat szoktak említeni, a mai szóhasználatban már helyesebben meniscus-sérülésekre gondolunk.
A meniscusok a térdízület belsejében helyezkednek el, a sípcsont ízületi felszínén, arra szorosan tapadnak. Kollagénrostokból, kötőszövetből és közéjük beépülő porc-sejtekből állnak. A kollagénrostok két fő lefutási irányt követnek. Az erősebb rostok a meniscusok formáját követik a rögzüléseik között, a gyengébb rostjaik sugárirányban, egy képzeletbeli középpont felé tartanak, átszőve a hosszanti rostokat. Ebből következik, hogy ívszerű, hosszanti meniscus-szakadás könnyebben keletkezik, mint harántszakadás. Megkülönböztetünk a sípcsont belső felszínén megtapadó és azon elcsúszható félhold alakú belső (mediális) meniscust és egy közel kör alakú külső (laterális) meniscust. A félhold alakú meniscus mediális a belső oldalszalaggal összenőtt, ezért nem olyan mozgékony, mint a laterális meniscus, amely nem nőtt össze a külső oldalszalaggal. A klinikumban a meniscus elülső és hátsó szarvát különböztethetjük meg.
A meniscusok a térdízület belsejében helyezkednek el, a sípcsont ízületi felszínén, arra szorosan tapadnak. Kollagénrostokból, kötőszövetből és közéjük beépülő porc-sejtekből állnak. A kollagénrostok két fő lefutási irányt követnek. Az erősebb rostok a meniscusok formáját követik a rögzüléseik között, a gyengébb rostjaik sugárirányban, egy képzeletbeli középpont felé tartanak, átszőve a hosszanti rostokat. Ebből következik, hogy ívszerű, hosszanti meniscus-szakadás könnyebben keletkezik, mint harántszakadás. Megkülönböztetünk a sípcsont belső felszínén megtapadó és azon elcsúszható félhold alakú belső (mediális) meniscust és egy közel kör alakú külső (laterális) meniscust. A félhold alakú meniscus mediális a belső oldalszalaggal összenőtt, ezért nem olyan mozgékony, mint a laterális meniscus, amely nem nőtt össze a külső oldalszalaggal. A klinikumban a meniscus elülső és hátsó szarvát különböztethetjük meg.