A szívizomrostoknak két típusa létezik. Az egyik úgynevezett munkaizom rost, mely a szív összehúzódásáért felelős. A másik, az ingerület képzésért és ingerület vezetésért, azaz a szívritmusért felelős. A szívben normál körülmények között a jobb pitvarban, a felső nagy véna beömlésének közelében elhelyezkedő sinuscsomóból indul ki az ingerület, ez az elsődleges ingerképző központ. Általában percenként hetvenszer készteti a munkaizomrostokat összehúzódásra. A sinus-csomóból mindkét pitvaron keresztül a kamrákra jut az ingerület. A másodlagos ingerképző központ a pitvar-kamrai csomó, mely a két pitvar közötti sövény alsó részén, a pitvar-kamrai szájadék fölött található. Nincs közvetlen anatómiai összeköttetésben a sinus-csomóval, mégis erre terjed normál esetben az ingerület, melyből aztán a harmadlagos ingerképző központ indul ki: ez az ún. His-köteg. Ez az ingerület-továbbító rostköteg a kamrasövényben két ágra válik, melyek neve jobb és bal Tawara-szárak, végül az ún. Purkinje rostokban végződnek a kamrai szívizomzatban. Normál körülmények között a sinus-csomó az ingerképző szerv, a többi rész csak vezeti az ingerületet.
A szív működését az idegrendszer befolyásolja. A vegetatív idegrendszer szabályozza a szív működését a mindenkori helyzetnek, igénybevételnek megfelelően. Az idegrendszer ún. szimpatikus ingerei serkentik és fokozzák a szívműködést, a paraszimpatikus ingerek gátolják a szív működését. Ezek a nervus vagus nevű agyidegen érkező, paraszimpatikus ingerek lassúbb és kevésbé erőteljes szívműködést okoznak.
A munkaizomzat és az ingerképző és -vezető rendszer összehangolt munkájával jön létre az egészséges szívműködés. Ha a két izomféleség valamelyike károsodik, ez a harmónia megszűnhet, ritmuszavarok jelentkezhetnek. A ritmuszavarok során anormálisnál gyorsabban vagy lassabban, illetve szabálytalanul történhetnek a szív összehúzódásai. Ép izomrostok esetén is tapasztalható ritmuszavar, ha a külső körülmények, például a só-háztartás (azaz a nátrium, kálium, magnézium, kalcium ionok aránya), energia-, illetve oxigén-ellátás stb. szenved zavart.
A szív elektromos működését leképezi és az orvos számára értékelhetővé teszi a testfelszíni 12-elvezetéses EKG vizsgálat, ahol a szív üregeinek ingerületbe kerülését ill. az ingerület megszűnését jellegzetes görbe mutatja. Ennek szakszerű értékelésével a ritmuszavar természetére azonnal következtetni lehet.
A szív működését az idegrendszer befolyásolja. A vegetatív idegrendszer szabályozza a szív működését a mindenkori helyzetnek, igénybevételnek megfelelően. Az idegrendszer ún. szimpatikus ingerei serkentik és fokozzák a szívműködést, a paraszimpatikus ingerek gátolják a szív működését. Ezek a nervus vagus nevű agyidegen érkező, paraszimpatikus ingerek lassúbb és kevésbé erőteljes szívműködést okoznak.
A munkaizomzat és az ingerképző és -vezető rendszer összehangolt munkájával jön létre az egészséges szívműködés. Ha a két izomféleség valamelyike károsodik, ez a harmónia megszűnhet, ritmuszavarok jelentkezhetnek. A ritmuszavarok során anormálisnál gyorsabban vagy lassabban, illetve szabálytalanul történhetnek a szív összehúzódásai. Ép izomrostok esetén is tapasztalható ritmuszavar, ha a külső körülmények, például a só-háztartás (azaz a nátrium, kálium, magnézium, kalcium ionok aránya), energia-, illetve oxigén-ellátás stb. szenved zavart.
A szív elektromos működését leképezi és az orvos számára értékelhetővé teszi a testfelszíni 12-elvezetéses EKG vizsgálat, ahol a szív üregeinek ingerületbe kerülését ill. az ingerület megszűnését jellegzetes görbe mutatja. Ennek szakszerű értékelésével a ritmuszavar természetére azonnal következtetni lehet.