A tea a kávé mellett a világ egyik legkedveltebb itala. Egyes országokban erősebbre főzik, míg máshol frissítő italként fogyasztják; van, akik forrón, mások éppen jegesen fogyasztanák. A teát évezredekig a legegyszerűbb módon készítették el: csupán vízbe szórták a leveleket, és megfőzték. A napjainkban ismert teafiltereket a huszadik század első éveiben szabadalmaztatták - írja az Index .
Pamutot, selymet, majd gézt használtak
Az ókori kínai mitológia Sen-nung nevéhez köti a tea feltalálását, miután időszámításunk előtt 2437-ben felforralt vizébe a szél belehordta a közelben tartott tealeveleket. Őt követően évezredekig ez is maradt a tea elkészítésének módja, míg 1908-ban megjelentek az első teafilterek az amerikai piacokon.
A teafilter feltalálását Thomas Sullivan amerikai kereskedőhöz kötik, két Wisconsinban élő nő azonban már hét évvel előtte szabadalmaztatni próbálta a teafilter akkor úttörőnek számító ötletét. Tea-Leaf Holder, azaz teafűtartó volt a találmány neve, és azért dolgozta ki Roberta C. Lawson, illetve Mary Molaren, hogy ne kelljen folyton egy egész kanna teát megfőzni. A két nő pamutzsákocskába csomagolta a teafüvet, pont egy csészényi adagot, és bár szabadalmukat 1903. március 24-én bevezették, a terméket nem sikerült piacra vinniük.
Nem úgy Thomas Sullivan tea- és kávékereskedő, aki - állítása szerint saját ötlettől vezérelve, a két hölgytől teljesen függetlenül - maga is kifejlesztette teafilterét. Találmánya annyiban különbözött, hogy pamut helyett selyemzsákokba tette a leveleket. Ekkoriban terjedt el a teatojás használata is, Sullivan selyemzacskói azonban használat után egyszerűen eldobhatóak voltak, és takarítani sem kellett utánuk. A drága és igényes selymet a későbbiekben gézzel helyettesítették, ami lehetővé tette a tömeggyártást.