Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Művészi erotika

Művészi erotika

2007.09.15.

Felhívjuk figyelmét, hogy ez a cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, ezért elképzelhető, hogy nem minden adata pontos. Kérjük, az Ön számára kiemelten fontos információkat szükség szerint ellenőrizze!

Kiss Éva

 HáziPatika.com

Kezdettől törekedtek az emberek arra, hogy élményeiket megörökítsék, a következő nemzedéknek továbbadják, vagy a saját sorsuk alakulását befolyásolják az ábrázolás mágikus erejével. Nem kivétel ez alól a nemiség, az erotika és a szerelem sem.

Termékenységi varázslatok, fiatalok oktatása

Az őskori illetve a ma élő természeti népek mágikus, termékenységet befolyásoló rítusainak köszönhetjük az első emberi test ábrázolásokat. Ezek többnyire nem testarányos formák: nehezen lehetne szépségideálnak elképzelni például a csúfondárosan Willendorfi Vénuszként emlegetett kisméretű szoboralakot a maga torzan felnagyított mellével és alsótestével. Nem is elsősorban műalkotásnak, hanem kultikus tárgynak tekinthetők, hiszen valószínűnek tartják a kutatók, hogy a női termékenységet kapcsolták össze ezen testrészekkel, és a gyermekszaporulatot akarták befolyásolni ezek ábrázolásával. Hasonló célt szolgálhatott a férfiak számára a sokféle, ősi kultúrákból fennmaradt fallosz-szobrocska, amely természetesen "sikeres", álló helyzetben örökíti meg a férfitagot. Nemcsak a sikerért, a gyermekáldásért végzett varázslás, hanem a fiatalok oktatása is rajzok, képi megjelenítés segítségével történhetett: így maradhatott fenn például Fezzanban egy nemi egyesülést ábrázoló sziklarajz, és például Tanzániában a lányokat törzsük idősebb asszonyai még ma is a falloszt jelképező kultikus fa segítségével vezetik be az asszonyi élet rejtelmeibe.

Mitológiai szereplők és jelképek

Az ősi termékenységi varázslatok egyes ókori istenek kultuszában is tovább éltek: például az ókori Indiában Brahma, a teremtő, Visnu, a fenntartó és Síva, a pusztító-újjáteremtő isten alakja szorosan kapcsolódik ezekhez az ősi kultikus elemekhez. Síva istent például az erekcióban lévő hímtag alakjával jelképezték (linga), így tiszteletére lingakultusz alakult ki. A keleti kultúrákhoz kötődnek az első erotikus irodalmi leírások, például a Káma-Szútra és az Illatos Kert. Ezeket olvasva is nehéz elkülöníteni ezen írások funkcióit: felvilágosító tanítás, filozófiai és mitológiai elemek keverednek a vitathatatlanul szépirodalmi alkotásokban.
Későbbi korokban is előfordult, hogy a legmagasabb hőfokú emberi érzés, a szerelem által ihletett írásokat vallási iratok, féltve őrzött szent könyvek őrizték meg, és jelképi tartalmat kaptak. Így maradt meg az Ószövetségben az Énekek Éneke, mint az amore sanctus, a szent szerelem csodálatos megnyilvánulása. A középkori lovagi költészetben is keveredik a legmagasabb rendű felmagasztalódás utáni áhítatos sóvárgás a földi szerelem kifejezéseivel, jelképeivel.

Meztelen igazság

Voltak az emberiség történelmének olyan korszakai, amelyekben elutasították az emberi test mezítelen megjelenítését, és voltak olyanok is, amelyekben természetesnek tekintették, és máig meghaladhatatlan tökéletességgel ábrázolták azt. Például az ókori görögök és hatásukra a rómaiak korában a művészetek természetes velejárója volt a szép emberi test bemutatása, és a boldog szerelmi egyesülésről szóló erotikus irodalmi alkotásokban (például az idillekben) akár a legintimebb pillanatokról is kendőzetlenül számoltak be. A szobrok anatómiai tökéletességgel ábrázolták az emberi testet. (Igaz, hogy többnyire mitológiai szereplőket, a kortársak közül jobbára csak a férfiakat, híres sportolókat, hadvezéreket, államférfiakat örökítették meg ily módon, a nőalakokat legfeljebb egy-egy híres hetéra ihlette, egyébként asszonyokról ritkábban készült az antik világban szobor.)
A középkorban a gótika testetlen, átszellemült alakjai után a reneszánsz fedezte fel újra a hús-vér, természetes, emberi szépséget, az élet örömeit, mind az irodalomban, mind a képzőművészetben. Az utókor skatulyákban gondolkodó olvasója pedig elképedhet, amikor például Janus Pannonius verseit olvasva kiderül, hogy a pécsi püspök-költőnk nemcsak költői, hanem férfiúi tehetségéről is büszkén vall verseiben, Lőwy Árpádot megelőlegezve, szókimondásával zavarba ejtve a műfordítót is. Nem ő az első, és messze nem az utolsó a későbbiekben sem, aki írásaiban olyan nyíltan beszél a testi szerelemről, hogy az már a pornográfia határát súrolja. Tegyünk hát különbséget erotika és pornográfia között!

Erotika vagy pornográfia?

A szerelem, a szexualitás, a testi örömök ábrázolásánál két alapvető kategóriát különítünk el: az erotikus és a pornográf megjelenítést. Néha nem is egyszerű a megítélés, hiszen, ha csak azt nézzük, hol találkozhatunk naturalistább képekkel, leírásokkal, lehet, egy-egy művészfilm vagy irodalmi alkotás vinné el a pálmát. A meghatározással érdemes lemenni a gyökerekig: az erotika szó a görög "erósz", szerelem jelentésű főnévből képzett "erotikosz" melléknévből származik, amelynek jelentése "szerelmi, szerelemmel foglalkozó". A nagy ókori kultúrákban a szerelmi érzés ábrázolása elválaszthatatlan volt a testi szerelem leírásától, a görög és a római elégiák például teljes részletességgel idézik fel a legapróbb mozzanatokat is. Erotikusnak azonban mindig csak a szubjektív, vagyis a költő egyéniségéhez köthető, személyes érzéseket bemutató lírai alkotásokat nevezték, ha mégoly kendőzetlenek voltak is ezek a leírások. Mi különbözteti meg tehát a pornográfiától, amelynek elfogadott jelentése a "testi szerelem részletes, naturális bemutatása"?

A pornográfia a "szajha" jelentésű porné szóból származik, vagyis lefordítható úgy, hogy "szajhákról szóló történetek leírása". Vagyis a különbség ott érhető tetten, hogy ezek a leírások a megvásárolható, az árucikké lett szexualitásról szólnak, nem az egyéni érzéseken alapuló szerelmeskedésről. Nagyjából ez igaz máig is, azzal a kiegészítéssel, hogy meghatározható ezek célja is: a pornográf alkotásokkal az alkotó nem kíván hatni a művészi érzékenységre, az értelemre, az érzelemre, csupán az olvasó érzékiségére, az érzékiség naturalista, obszcén bemutatásának segítségével. A XX. században egész iparágak alakultak ki pornográf művek gyártására: de ez a fenti különbségtétel egyaránt érvényes, akár írásos formáról, akár fotóról vagy filmről vagy a legmodernebb technikák bármelyikének segítségével készült "alkotásról" legyen szó.

Kapcsolódó hasznos cikkeink és szolgáltatásaink

A témában feltett olvasói kérdések


Hozzászólások


Támogatóink ajánlatai

h i r d e t é s

Szponzorált hirdetések