Az étkezéshez köthető szokások és illemszabályok régiónként és persze családonként is igen változatosak, néhány általános szabályt ugyanakkor mindenki jól ismer. Érthető, hogy miért számít illetlenségnek az étel szürcsölése, vagy a csámcsogás, illetve a "magyar ember evés közben nem beszél" mondás is elfogadható, amennyiben arra vonatkozik, hogy teli szájjal nem illendő megszólalni. Vannak azonban olyan szabályok is, amelyre nehezebb magyarázatot találni, ilyen például az is, hogy nem illik az asztalra könyökölni. Hogy miként vált ez az asztali etikett részévé, arról a Telex írt bővebben.
Ezért illetlenség, ha könyöklünk az asztalnál
A cikk ezt a kultúrákon átívelő szokást egészen a Bibliáig vezeti vissza, az Ótestamentumban található Sirák fia könyvében ugyanis megemlítik, hogy szégyenteljes dolog, ha valaki a könyökét az asztalra helyezi. A filozófus-teológus Rotterdami Erasmus A gyermekek nevelése, a tanulmányok módszere című könyvében annyival finomított ezen, hogy a legkisebbek és legidősebbek kivételével nem ajánlott csak így ülni.
Maga a könyöklés egy olyan bezárkózó testtartást eredményez, amelyet az etikett önmagában is nemkívánatosnak tarthat. Margaret Visser, a Vacsora szertartásai című könyv írója szerint az asztal lapja fölé emelt végtagok azt is sugallhatják, hogy az adott személy nem érzi magát biztonságban és védekezni, vagy támadni akar, esetleg valami váratlan dologra készül.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Mások úgy tartják, hogy az asztalon támaszkodás az alsóbb társadalmi csoporthoz köthető viselkedésforma, akik például a könyökkel a mellettünk ülőtől védelmezik az ételünket. A matrózok is gyakran azért étkezhettek így, mert nem akarták, hogy az imbolygó hajótestben a tányér elcsússzon előlük.
Udvariatlanság lehet továbbá az is, ha a könyökünkkel a mellettünk lévő személyes terébe tolakodunk, illetve előrehajolva a szomszédunkat is kitakarhatjuk, azt a látszatot keltve, hogy kizárnánk őt az asztalnál folyó beszélgetésből. Gyermekeknél továbbá annyi gyakorlati haszna is volt, hogy nem rögzült bennük a könyökléssel járó, helytelen testtartás .
Legjobban: