Mit kérjek uzsonnára? Ebédet!
"Bevallom, többször is a boldogságot választottam a soványság helyett" - fogalmazott múlt heti beszámolójában Andi annak kapcsán, hogy végül nem tudott ellenállni a húsvéti terített asztal csábításainak. Való igaz, hogy míg a hétköznapokban könnyebb megfelelni az egészséges táplálkozás követelményeinek, elvégre a hétfő és péntek közötti időszak alapvetően sem a pihenésről és a lazsálásról szól, addig hétvégén és ünnepi alkalmakkor igenis szeretjük elengedni magunkat. Brutálisan nehéz feladat ilyenkor kitartónak maradni, ráadásul rövid távon rendkívül hálátlan is. Példaként álljon itt egy fotó a múlt vasárnapi vacsorámról.
Mielőtt azonban bárkinek is kedvét szegném, gyorsan elárulom, hogy ez félig-meddig hatásvadász felütés volt, amely egyben arra is rámutat, hogy mennyire tévúton járunk, ha a dolgokat a kontextusukból kiragadva értelmezzük. A fénykép készítésének napján ugyanis közös családi evés-ivást tartottunk otthon, ami némiképp felülírta az általános étkezési szokásaim. Bodon Judit , a NoSalty dietetikus szakértője a diétám összeállításakor az egyes étkezések mennyiségére is kitért. Az összesen 1800 kalóriára belőtt étrendem így eredendően az alábbi módon oszlik meg a nap folyamán:
- reggeli - 450 kalória (40 gramm szénhidrát)
- tízórai - 180 kalória (20 gramm szénhidrát)
- ebéd - 630 kalória (70 gramm szénhidrát)
- uzsonna - 180 kalória (20 gramm szénhidrát)
- vacsora - 360 kalória (50 gramm szénhidrát)
"Pár hét, és úgyis feladod"
A reggeli fogmosáskor, aznapi szettünk összeállításakor, az otthoni és az irodai liftben, majd pedig minden egyes mosdóhasználat alkalmával meg-meglessük magunkat a tükörben. Mégis évek telnek el úgy, hogy nem a valós képet nézzük, nem saját testünket látjuk, és egész egyszerűen nem veszünk tudomást arról, hogy baj van. De amikor ez végre megtörténik, akkor következik az életmódváltás.
"Nagy bajban leszek a ruhatárammal"
A harmadik hetet taposva lassan ki merem jelenteni, hogy immár nem az életmódváltás kezdetén járunk Andival, hanem bizony nyakig elmerültünk benne. Továbbra is nehéz lenne persze megmondani, hogy vajon elértük-e már a mélypontot, mégis úgy érzem, egyre inkább kitisztul a fejünk felett az ég.
"Az arcom legalább már kisebb lett"
Harmadik hete dübörög életmódváltó programunk, és Sanyihoz hasonlóan én is úgy érzem, hogy kezdünk belejönni. Némi csalás és egy kisebb összeomlás után ettől a héttől háromra emelem az edzések számát, és jobban ráfekszem a kalóriaszámlálásra is. Szóval, nincs megállás!
Tekintettel arra, hogy az ominózus napon valamikor délután öt és hat óra között ültünk az asztal köré, tulajdonképpen 180 kalóriába kellett besűrítenem édesapám világbajnok grillen sült tarjáját. Hogy ez miként lehetséges? Természetesen sehogy, ezért kénytelen voltam játszani kicsit a számokkal: a vacsorámat ettem meg ebédre, az ebédemet uzsonnára, este pedig már csak pár falat rozsropogóst vettem magamhoz egy kevés avokádókrémmel ehetővé téve. Persze, én is érzem, hogy nem túl erős a csattanó a történet végén, a tanulság viszont rövid és velős: egy kis tervezéssel meglepően sok minden beleférhet az elsőre rémisztőnek tűnő fogyókúrás étrendbe. A teljesség igényével tehát az alábbi slideshow mutatja be a vasárnapi menüm.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Elszakítottam a TRX-kötelet
Ha valaki igazán, de tényleg nagyon szemfüles, észrevehette, hogy a reggelire elfogyasztott egyetlen szelet félbarna kenyerem még az - egyébként tojásos - avokádókrémmel együtt sem merítette ki a rendelkezésre álló kalória- és szénhidrátkeretet. Ráadásul a fehérjehiány, mondhatni, már-már égbekiáltó bűnnel felérő mértéket ért el, magyarul óriási életmódbeli mulasztást követtem el. Mentségemre szóljon, hogy elég későn ébredtem, délelőttre pedig azt terveztem, hogy nekiveselkedem első TRX-es edzésemnek, amelyet Kiss Geri, az Életmódváltók program szakértője állított össze számomra a legutóbbi állapotfelmérés során. Tudván, hogy a tréning nem lesz egy leányálom, nem mertem alaposan belakmározni előtte.
Hozzáteszem, a döntést utólag sem bántam meg, mert a kézi súlyzózáshoz szokott izomzatom számára végül bődületes kihívásnak bizonyult a teljes testsúlyom megtartása, miközben csak egy karcsú kötél tartott vissza a spontán pofára eséstől. Egyedül a fekve nyomás örömei tartották bennem lelket, és bár végül minden gyakorlatot maradéktalanul letoltam, az igazi lidércnyomás csak ezután következett. Idejét sem tudom már, mikor éreztem utoljára olyan erős izomlázat, hogy az ágyban fekve sem találjak egy nyugodt pózt a pihenésre. Továbbra is tartom a véleményem, hogy a TRX nem földi halandóknak való!
Apró vigasz, hogy az ütközetet a kötél sem úszta meg veszteségek nélkül. Habár az eszköz címkéjén az áll, hogy 120 kilogrammos terhelést is elvisel, az egyik - cipőfűző vékonyságú - tartómadzagja habozás nélkül elpattant a 96,5 kilós testsúlyom alatt. Szerencsére ezt a sérülést gyorsan orvosolni tudtam egy erősebb madzaggal, így még véletlenül sem kellett idő előtt abbahagynom az önkínzással felérő gyakorlatsort. Valahol ebben rejlik egyébként az otthoni edzés valódi bája is. A saját kezűleg megjavított TRX-kötél, a súlyzótartóként alkalmazott kőművesállvány, de még a felülés közben a játékot követelő kutyákkal folytatott szélmalomharc is csak azt mutatja, hogy nem a divatos edzőtermi környezettől lesz eredményes a testmozgás, illetve nem csupán súlyos tízezrekért megváltott kondibérlettel lehet egészségesen élni. Szerintem az egész csak elhatározás kérdése.
Legjobban: