Az életmódváltás tényleg sok mindent megváltoztatott az életemben. Az időbeosztásomtól kezdve az étkezési szokásaimon át egészen a testemig . Sokat küzdöttem, rengeteg dologról lemondtam, nem túlzás kijelenteni, hogy mára a program köré szerveztem az életem. Egyetlen terület volt, amit mindezidáig nem engedtem át, ahol nem kötöttem kompromisszumot. És az a kávézás.
A kávé alapvető emberi jog
Szerintem a kávéfogyasztás hasonló elven működik, mint a cigi, vagy a drog. Naponta többször is igényem van rá, de sokszor nem is az élénkítő hatása miatt, hanem megszokásból, és magáért az élményért. Mert egy reggel igenis azzal kezdődik, hogy az ember gyermeke álmosan, kócosan iszik egy kávét a kedvenc bögréjéből, bámul ki az ablakon, és összerakja, hogy is fog kinézni az adott napja.
Aztán szeretek inni egyet délelőtt, mielőtt belevetném magam a munkába. De jó érzés elkortyolni egy csészével ebéd után is. A kedvencem pedig a délutáni rituálé, amikor csak simán elunom magam, és kiélvezem, hogy kiülhetek pár percre a kollégákkal a közös konyhába. Könnyű elképzelni a megdöbbenésemet, amikor Bodon Judit , a Nosalty dietetikus szakértője felhívta a figyelmem arra, hogy egy-egy ilyen kávészeánsz (2-3 deci rizstejjel számolva) akár 150 kalória is lehet. Napi 3-4 ilyen menet tehát közel 600 kcal .
Én és a fehérje shake-em
A másik bűnöm, amivel sokáig nem mertem Juditnál előhozakodni, az, hogy teljesen rákattantam a fehérjeturmixra. A szerkesztőségbe küldték, és mivel szerepeltek rajta a "diet", a "protein", az "L-karnitin", nem utolsó sorban pedig a "vanilla" szavak, végül nálam kötött ki. Korábban soha életemben nem vettem, de még csak nem is kóstoltam ehhez hasonló magas fehérjetartalmú shake-t, ezért álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire finom is lehet.
Elképzelhető, hogy csak azért érzek csillapíthatatlan vágyat, hogy literszámra igyak belőle, mert alapvetően minden olyasmit száműztem az életemből, ami édes, vagy ami az átlagosnál egy kicsit is finomabb. De ha eddig az új, rekeszes dobozom volt a legjobb barátom, akkor most kijelentem, hogy a "testsúlykontroll támogató, fantasztikus ízű fehérjeturmixpor" lett az új szerelmem.
Végre berobbant a tavasz
Korábban sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd azért fogok örülni a tavasz beköszöntének, mert sok új zöldség jelenik meg a boltok polcain. Hogy egyszer majd őszinte örömöt fogok érezni a közértben, amikor meglátok egy csomag retket, egy köteg újhagymát, vagy egy marék medvehagymát . Pedig így történt.
Csak hogy ne tűnjön hisztinek, hogy hétről hétre az elfogyasztandó zöldségmennyiségen vekengek, lefotóztam a szombaton vásárolt zöldség- és gyümölcsadagot, vasárnap pedig azt, hogy mennyi maradt belőle. Ennyi zöldséget vettem meg és fogyasztottam el kettő nap alatt:
Lassan, de biztosan közeledik az eperszezon is, amit már szintén nagyon várok.
Amitől azonban előre félek, az a húsvét. Nem elég, hogy négy napig otthon lehet héderezni, de a megszokottnál jóval több finom étel is kerül az asztalra. Először azon a logikán indultam el, hogyha a sonka hús, a tojás fehérje, a torma pedig zöldség, akkor tulajdonképpen nagy baj nem lehet. De Sanyi végül rávilágított, hogy azért érdemes lesz átfutni a majonézes torma üvegén leírtakat is, és hogy az sem mindegy, mekkora mennyiség fogy majd abból a bizonyos sonkából. És akkor még a csokinyulakat, vagy az egyéb húsvéti süteményeket ne is említsük...
Personal branding a vállnyomó gépen
Ettől a héttől kezdve Kiss Gerivel kettőről háromra emeltük az edzések számát, sajnos egyelőre azonban csak elméletben. Elsőre ugyanis nem sikerült három alkalmat abszolválnom egy alapvetően négy munkanapból álló héten, de ez nem csak rajtam múlt. Korábban is nehezményeztem már, hogy nettó hatvan perc edzésre négy órát kell rászánnom, de ennél sokkal bosszantóbb az, amikor mások miatt nem haladok az edzéstervemmel.
A felsőtestem programjában hét gépet veszek igénybe, minden gyakorlatot 15-ször ismétlek és ebből négy kört csinálok végig. A feladatok között hatvan másodpercet pihenek, vagyis még akkor is hosszú lenne a dolog, ha kizárólag én lennék a teremben. Sajnos azonban mások is ott vannak. Ha a legnagyobb csúcsban, 19-20 óra körül érek le, rengeteget kell várnom egy-egy gépre. Nyilván ezzel mások is így vannak, de ha valaki 25 percet telefonál, miközben egyes fokozaton masírozik a fitneszterem egyetlen lépcsőzőgépen, az gáz. És az is, ha valaki szelfizik egyet a vállnyomón, majd pedig addig rajta ül, amíg meg nem találja a legtökéletesebb Insta-effektet, és be nem pötyögi az összes hashtaget, ami a posztjához kell.
Én pedig leközelebb azért nem indulok el edzeni, mert az sajnos nem fér bele, hogy másokra is várjak közben.