Hírlevelek
Regisztráció
Csontritkulás felmérés
Nyelőcső-divertikulumok

Nyelőcső-divertikulumok tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Elek Csaba   |   Lektor: Dr. Somogyi Mária

Rövid leírás

A divertikulum az üreges szervek (pl. gyomor-bélrendszer, vizeletelvezető rendszer, stb.) falának kiboltosulása. Gyakori jelenség a nyelőcsőben. A nyelőcső a garatot és a gyomrot összekötő izmos cső alakú szerv, melynek feladata a lenyelt táplálék továbbítása a gyomorba hullámzó ("féregszerű") izommozgással (perisztaltika). Divertikulumjainak három típusát különítjük el:
  1. Közvetlenül a garat alatt helyezkedik el a Zenker (Cenker)-divertikulum.

  2. A mediasztinális típus a nyelőcső középső szakaszának betegsége.

  3. Közvetlenül a rekeszizom fölött az epifrenikus típus található.

Előfordulás

A nyelőcső-divertikulumok a világon nem mindenhol egyformán gyakoriak. Északi országokban vagy északi országokból származóknál a leggyakoribb. Közöttük évente, százezer ember között 2 új esetet fedeznek fel. A betegség a Távol-Keleten (Japán, Indonézia) nagyon ritka. Férfiaknál valamivel gyakoribb. Férfi nő arány: 1,5:1 és csaknem kizárólag idősebbek betegsége.

Okok

A másodlagos ok a nyelőcső izomrostjainak sorvadása, mely lehetőséget teremt arra, hogy a nyelőcső nyálkahártyája sérvszerűen utat találjon a rostok között. A divertikulum kialakulását a nyelés és a nyelőcső mozgása közötti összhang hiánya segíti elő. Valószínű azonban, hogy a három típusnak az okai nem egyeznek meg. Az izomrostok sorvadása és inkoordinált mozgásának okai nem világosak. Gyakori, hogy a háttérben a nyelőcső-záróizom (kardia) ellazulási képtelensége (akalázia) vagy a nyelőcső izomzatának elsődleges betegsége áll. Az izomsorvadás időskorban sokszor az egész szervezetet érinti (kachexia), mely vérellátási zavarokra (érelmeszesedés) vagy az idegműködés lassulására vezethető vissza.

Tünetek

Az esetek jelentős részében nincsenek tünetek, a divertikulum egyéb okból végzett gyomortükrözés vagy gyomorröntgen-vizsgálat során derül ki. Különösen a középső szakaszon található mediasztinális típusok tünetszegények. Az epifrenikus formák gyakorta okoznak csillapíthatatlan csuklást. A legnagyobb jelentőséggel bíró Zenker-divertikulum tünetei a következőkben foglalható össze.

  1. A lenyelt étel hányinger nélküli visszaáramlása (regurgitáció), mely bizonyos testhelyzetekkel (előrehajlás, fekvés) provokálható. A Zenker-divertikulum többnyire a bal oldalon helyezkedik el, így, ha a beteg jobb oldalára fekszik, regurgitációt tapasztalhat.

  2. Kellemetlen szagú lehelet. A tasakban összegyülemlő ételmaradék rothadásnak indul, ez igen kellemetlen leheletet eredményez. Ezt a beteg többnyire önmaga is észreveszi.

  3. Nyelési nehézség (diszfágia). Többnyire a szilárd táplálék lenyelése okoz nehézségeket. Minél jobban megtelik a tasak, annál jobban képes összenyomni a nyelőcső üregét.

  4. A divertikulum gyulladása, nyálkahártya eróziója vérzést okozhat. Regurgitáció során ez friss vér megjelenését jelenti a visszabukott táplálékban. Ha a vér lekerül a gyomorba, az ott termelődő sósav hatására szurokszéklet (meléna) mutatkozhat.

Kórlefolyás

A betegség általában jóindulatú és/vagy jól gyógyítható. Olykor azonban szövődményekkel is számolni kell. A legkomolyabb veszély a visszabukott táplálék belélegzése (aspiráció), különösen rothasztó baktériumok jelenlétében. Életveszélyes állapotot teremthet a masszív vérzés, amellyel főként akkor kell számolni, ha a divertikulum nagyobb ér falával sipolyt képez. Sipolyképzés a légcső (trachea) felé is megtörténhet, ez esetben a törvényszerűen jelentkező aspiráció lehet végzetes. Ritka, de súlyos szövődménye a divertikulum által provokált elszarusodó nyelőcsőrák kialakulása.

Diagnózis

Röntgenvizsgálat: A nyelőcső-divertikulum kimutatására legáltalánosabban használt radiológiai módszer a bárium-kontrasztanyag nyeletése folyamatos mellkas-átvilágítás mellett.
Endoszkópiás vizsgálat: hajlékony üvegszáloptikás eszközzel történő megtekintés hasznos lehet, különösen akkor, ha szövettani mintavételre is szükség van. Az endoszkópiás vizsgálat nem helyettesíti a báriumkontrasztos nyelési vizsgálatot. Ha nincs pontos információnk a divertikulum elhelyezkedéséről, nagyságáról, fokozott annak veszélye, hogy az endoszkóppal súlyos sérülést, pl. perforációt okozunk. Az endoszkóp nyeletése ugyanis a nyelőcső felső szakaszában "vakon", azaz szemellenőrzés nélkül történik.

Kezelés

A nyelőcső-divertikulum definitív gyógyítása a műtét. A betegséget operálni viszont csak nagyon indokolt esetben szabad, mert
  1. A műtét mellkasmegnyitással történik, amelynek veszélye sokkal nagyobb, mint sok esetben az alapbetegség veszélye.

  2. A nyelőcsőnek nincs hashártya-borítása, így nehezen operálható, gyakoriak a műtéti szövődmények. Az alapbetegség gyógyítása (pl. achalasia), ha lehetséges, alapvető követelmény.

Hasznos tudnivalók

Fontos, hogy a nyelőcső-divertikulumban szenvedő, a számára szükséges táplálékokat nagyobb arányban folyadék formájában fogyassza el. Kerülni kell a rothadási folyamatokat provokáló, magas fehérjetartalmú ételek fogyasztását. Fontos, hogy a beteg naponta sokszor étkezzen, de az étkezések során bevitt táplálék kis mennyiségű legyen.

Az éjszakai aspiráció elkerülésére a beteg feküdjön megemelt felsőtesttel. Az éjszakai regurgitáció elkerülésére a lefekvés ideje előtt 4 órával már ne fogyasszon táplálékot.

Kategória: Sebészet

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Tudjon meg többet lexikonunkból!

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag