Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Nyelőcső-divertikulumok

Nyelőcső-divertikulumok tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Elek Csaba   |   Lektor: Dr. Somogyi Mária

Betegséglexikon mobil alkalmazás

Mik a nyelőcső-divertikulumok?

A divertikulum az üreges szervek (pl. gyomor-bélrendszer, vizeletelvezető rendszer, stb.) falának kiboltosulása. Gyakori jelenség a nyelőcsőben. A nyelőcső a garatot és a gyomrot összekötő izmos cső alakú szerv, melynek feladata a lenyelt táplálék továbbítása a gyomorba hullámzó ("féregszerű") izommozgással (perisztaltika). Divertikulumjainak három típusát különítjük el:
  1. Közvetlenül a garat alatt helyezkedik el a Zenker (Cenker)-divertikulum.

  2. A mediasztinális típus a nyelőcső középső szakaszának betegsége.

  3. Közvetlenül a rekeszizom fölött az epifrenikus típus található.

A nyelőcső-divertikulumok előfordulása

A nyelőcső-divertikulumok a világon nem mindenhol egyformán gyakoriak. Északi országokban vagy északi országokból származóknál a leggyakoribb. Közöttük évente, százezer ember között 2 új esetet fedeznek fel. A betegség a Távol-Keleten (Japán, Indonézia) nagyon ritka. Férfiaknál valamivel gyakoribb. Férfi nő arány: 1,5:1 és csaknem kizárólag idősebbek betegsége.

A nyelőcső-divertikulumok okai

A másodlagos ok a nyelőcső izomrostjainak sorvadása, mely lehetőséget teremt arra, hogy a nyelőcső nyálkahártyája sérvszerűen utat találjon a rostok között. A divertikulum kialakulását a nyelés és a nyelőcső mozgása közötti összhang hiánya segíti elő. Valószínű azonban, hogy a három típusnak az okai nem egyeznek meg. Az izomrostok sorvadása és inkoordinált mozgásának okai nem világosak.

Gyakori, hogy a háttérben a nyelőcső-záróizom (kardia) ellazulási képtelensége (akalázia) vagy a nyelőcső izomzatának elsődleges betegsége áll. Az izomsorvadás időskorban sokszor az egész szervezetet érinti (kachexia), mely vérellátási zavarokra (érelmeszesedés) vagy az idegműködés lassulására vezethető vissza.

A nyelőcső-divertikulumok tünetei

Az esetek jelentős részében nincsenek tünetek, a divertikulum egyéb okból végzett gyomortükrözés vagy gyomorröntgen-vizsgálat során derül ki. Különösen a középső szakaszon található mediasztinális típusok tünetszegények. Az epifrenikus formák gyakorta okoznak csillapíthatatlan csuklást. A legnagyobb jelentőséggel bíró Zenker-divertikulum tünetei a következőkben foglalható össze.

  • A lenyelt étel hányinger nélküli visszaáramlása (regurgitáció), mely bizonyos testhelyzetekkel (előrehajlás, fekvés) provokálható. A Zenker-divertikulum többnyire a bal oldalon helyezkedik el, így, ha a beteg jobb oldalára fekszik, regurgitációt tapasztalhat.

  • Kellemetlen szagú lehelet. A tasakban összegyülemlő ételmaradék rothadásnak indul, ez igen kellemetlen leheletet eredményez. Ezt a beteg többnyire önmaga is észreveszi.

  • Nyelési nehézség (diszfágia). Többnyire a szilárd táplálék lenyelése okoz nehézségeket. Minél jobban megtelik a tasak, annál jobban képes összenyomni a nyelőcső üregét.

  • A divertikulum gyulladása, nyálkahártya eróziója vérzést okozhat. Regurgitáció során ez friss vér megjelenését jelenti a visszabukott táplálékban. Ha a vér lekerül a gyomorba, az ott termelődő sósav hatására szurokszéklet (meléna) mutatkozhat.


 Az esetek jelentős részében nincsenek tünetek. 
 

Az esetek jelentős részében nincsenek tünetek.

 

A nyelőcső-divertikulumok diagnózisa

Röntgenvizsgálat: A nyelőcső-divertikulum kimutatására legáltalánosabban használt radiológiai módszer a bárium-kontrasztanyag nyeletése folyamatos mellkas-átvilágítás mellett.

Endoszkópiás vizsgálat: hajlékony üvegszáloptikás eszközzel történő megtekintés hasznos lehet, különösen akkor, ha szövettani mintavételre is szükség van. Az endoszkópiás vizsgálat nem helyettesíti a báriumkontrasztos nyelési vizsgálatot. Ha nincs pontos információnk a divertikulum elhelyezkedéséről, nagyságáról, fokozott annak veszélye, hogy az endoszkóppal súlyos sérülést, pl. perforációt okozunk. Az endoszkóp nyeletése ugyanis a nyelőcső felső szakaszában "vakon", azaz szemellenőrzés nélkül történik.

A nyelőcső-divertikulumok kórlefolyása

A betegség általában jóindulatú és/vagy jól gyógyítható. Olykor azonban szövődményekkel is számolni kell. A legkomolyabb veszély a visszabukott táplálék belélegzése (aspiráció), különösen rothasztó baktériumok jelenlétében.

Életveszélyes állapotot teremthet a masszív vérzés, amellyel főként akkor kell számolni, ha a divertikulum nagyobb ér falával sipolyt képez. Sipolyképzés a légcső (trachea) felé is megtörténhet, ez esetben a törvényszerűen jelentkező aspiráció lehet végzetes. Ritka, de súlyos szövődménye a divertikulum által provokált elszarusodó nyelőcsőrák kialakulása.

A nyelőcső-divertikulumok kezelése

A nyelőcső-divertikulum definitív gyógyítása a műtét. A betegséget operálni viszont csak nagyon indokolt esetben szabad, mert
  1. A műtét mellkasmegnyitással történik, amelynek veszélye sokkal nagyobb, mint sok esetben az alapbetegség veszélye.

  2. A nyelőcsőnek nincs hashártya-borítása, így nehezen operálható, gyakoriak a műtéti szövődmények. Az alapbetegség gyógyítása (pl. achalasia), ha lehetséges, alapvető követelmény.

Hasznos tudnivalók

Fontos, hogy a nyelőcső-divertikulumban szenvedő, a számára szükséges táplálékokat nagyobb arányban folyadék formájában fogyassza el. Kerülni kell a rothadási folyamatokat provokáló, magas fehérjetartalmú ételek fogyasztását. Fontos, hogy a beteg naponta sokszor étkezzen, de az étkezések során bevitt táplálék kis mennyiségű legyen.

Az éjszakai aspiráció elkerülésére a beteg feküdjön megemelt felsőtesttel. Az éjszakai regurgitáció elkerülésére a lefekvés ideje előtt 4 órával már ne fogyasszon táplálékot.

Kategória: Sebészet