Hírlevelek
Regisztráció

Fókuszban

Légúti allergia

Légúti allergia tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Szemerédy Viktória   |   Lektor: Dr. Radeczky Éva

Rövid leírás

Az allergia az immunrendszer fokozott, kóros reakciója az allergénekre. Az allergének azoknak az anyagoknak (például pollenek, háziporatka, állati szőrantigének) a - kevés kivételtől eltekintve - fehérje-alkotórésze, amelyek a túlérzékenységet okozzák. A túlérzékenység kóros állapot, amelyben az érintett személyeknél olyan külső ingerek okozzák a megbetegedést, amely másokra nincs ilyen hatással. A légúti allergia érintheti az egész hörgőrendszert, ekkor allergiás asztmáról beszélünk, vagy az orrnyálkahártya gyulladásával jár, és allergiás rhinitis (szénanátha) formájában jelentkezik.

Előfordulás

A különböző országokban alkalmazott szűrési és diagnosztikus feltételek eltérései miatt nehéz az előfordulási adatok összehasonlítása. Az Egyesült Államokban az asztma a népesség 5%-nál, az európai országok többségében 1,5-4%-nál diagnosztizálható. Magyarországon az asztma előfordulása becsült adatok szerint akár 400-800 is ezerre tehető, azonban a nyilvántartott betegszám ennél jóval kevesebb, körülbelül a negyede. Egyre gyakoribb a kisgyermekkori és a fiatal felnőttkori súlyos esetek előfordulása, az 50 éves korosztálytól pedig gyakoribbak a tartós légzésbeszűküléssel járó formák. A tendenciát tekintve fontos megjegyezni, hogy az asztma előfordulása 1980 és 1995 között hazánkban 32%-kal nőtt. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy nem minden asztmás megbetegedés allergiás eredetű.

Az összes náthás megbetegedés mintegy kétharmada vezethető vissza allergiás okra. A szénanátha kialakulásában genetikai és környezeti tényezők játszanak szerepet. Ha az egyik szülő allergiás, gyermekének 30%-os esélye van arra, hogy nála is megjelenik a betegség. Ha mindkét szülő érintett, ez az érték 50%-ra emelkedik. A környezeti faktorok közül a legnagyobb jelentőséggel a városi és ipari légszennyeződés, a dohányzó szülők, a háziállatok közeli jelenléte és az egészségtelen lakásviszonyok bírnak. A betegség gyakorisága ez esetben is eltérést mutat a világ különböző részein: Európában 5-15%-ban, Amerikában 20%-ban, Ausztráliában 15-25%-ban fordul elő. A szénanáthához az esetek 30%-ában társul asztmás megbetegedés.

Okok

Az allergiás asztma hátterében számos faktor állhat. A szezonális asztma tünetei az év meghatározott időszakában jelentkeznek. Ide soroljuk azokat a típusokat, amelyek hátterében növényi polleneket kell keresni, amelyek egy adott periódusban vannak jelen a légkörben. A perenniális asztma tünetei egész évben fennállnak. Kiváltó okai közül leggyakrabban a háziporral és az állatszőrökkel találkozhatunk. A foglalkozási asztma külön kategóriát jelöl. Alcsoportjai között találjuk az állati eredetű megbetegedést - állattenyésztéssel vagy laboratóriumi állatokkal foglalkozó munkakörök -, a növényi eredetű asztmát - előfordulása gyakori pékek és cukrászok között a gabonaporok és a lisztek, illetve a kávé és a tea szálló porának belégzése miatt -, és az enzimek okozta asztmát, amely főleg a mosóporok gyártásakor és az élelmiszer- illetve a gyógyszeriparban fordul elő.

Az allergiás rhinitis szintén jelentkezhet szezonálisan vagy panaszt okozhat egész évben. A szezonális forma kiváltó okai a szélporozta növények pollenjei és a gombaspórák. Jellemző a téli időszakra korlátozódó tünetmentesség, amelynek kora tavasszal a fák, majd áprilisban a fűfélék virágzása vet véget. Hazánkban a parlagfű és a fekete üröm tehető felelőssé a szezonális allergiás rhinitis túlnyomó részéért. A perenniális allergének között találjuk az emberi hámsejteken, szőrhulladékon, élősködő háziporatkát, amely kifejezetten a hideg hónapokban, de általában egész évben okoz panaszokat. Takarítás, fűtés, illetve 60%-nál magasabb páratartalom hatására a zárt térben kialakult koncentrációjuk megnő. Perenniális allergiát okoznak ezen túl az állatszőrök és a madártoll allergénjei.

Tünetek

Az allergiás asztma vezető tünete az allergén belégzését követően váratlanul fellépő nehézlégzés, amelyet köpetürítéssel nem járó köhögés és mellkasi feszülés érzése kísér. A légzéskor a hörgők görcse miatt a kilégzés nehezített. A rohamot kísérő sípolás gyakran szabad füllel is hallható. Súlyosabb esetben nemcsak a kilégzés, de a belégzés is nehezített: a beteg a légzési segédizmait - a mellizmokat, a vállöv izmait, a nyaki izmokat és az orrszárny izmait - is igénybe veszi, ennek ellenére még a beszéd is nehezére esik. A köhécselés, köhögés gyakran bevezetője a rohamnak, de előfordul, hogy ez a beteg egyetlen panasza. A roham általában pár perctől néhány óráig tart, amelyet követően a beteg panaszmentessé válik, légzésfunkciós értékei normalizálódnak. Az asztma klinikai képe nemcsak betegről-betegre, de egy betegnél időről-időre is változik. A kóros ingadozás hátterében elsősorban a légúti túlérzékenység áll. Az ún. súlyos akut asztma ritka, mely életet veszélyeztető állapot lehet. Ha az akut asztmás rohamot nem kezelik megfelelően, vagy az asztma alap-, azaz megelőző gyógyszereinek alkalmazását elhanyagolják, akkor súlyos állapotba kerülhet a beteg, amikor a szokásos hörgőgörcsoldó belégzők önmagukban nem segítenek. Ilyenkor a beteg nyugalmi állapotban is nehézlégzéssel küzd, beszéde akadozó, légzési segédizmait használja.

Az allergiás rhinitisre az orrviszketés, az orrfolyás, az orrdugulás és a gyakori tüsszentés jellemző. A tüneteket általában a kötőhártya gyulladása kíséri, amely könnyezéssel és a szem viszketésével jár. Az allergiás állapot jelentős korlátozó hatással bír a mindennapi tevékenységre: az alvászavar a koncentrációs képesség csökkenéséhez vezet és negatív hangulati hatást eredményez.

Diagnózis

A kórelőzmény gondos felvételének különös jelentősége van: a tünetek szezonális jelentkezése, a családban előforduló megbetegedés, a családdal együtt élő háziállatok és a lakásviszonyok, illetve a beteg foglalkozása mind nagy segítséget jelentenek a diagnózis felállításában.

Ha a tünetek a vizsgálat idején fennállnak, az allergiás asztma diagnózisa nem különösen nehéz: az elvégzett légzésfunkciós vizsgálati görbe jellemző lesz az asztmára, a hörgtágító gyógyszer belélegzése után rövid időn - 15-30 percen - belül legalább 15-20%-kal javul az eredményt.

Tünetmentes időszakban az allergiás asztma diagnosztizálása ún. belégzéses provokációs vizsgálatokkal történik. Ilyenkor az asztma tényét és az allergiás érzékenységet csak külön lehet vizsgálni. A vizsgálat során egyrészt vagy nem antigén természetű anyagokat lélegeztetnek be, vagy száraz, hideg levegő jelenlétében fizikai terhelésnek teszik ki a beteget. Manapság a diagnózis felállításához sokszor elegendő a korrekt és alapos anamnézis-felvétel, valamint a beteg PEF (= Peak Flow = kilégzési csúcsáramlás) értékeinek néhány napon át történő mérése. Ennek napszaki ingadozása már önmagában kórjelző lehet. Ha ezek alapján az asztma igazolódik, és a kórelőzményben egyéb allergiás tünetek is szerepelnek, ezt követően bőrteszttel próbálják beazonosítani, hogy milyen allergén okozhat hasonló rohamot. Mellkasröntgenre pedig az egyéb tüdőbetegségek kizárása miatt van szükség.

Az allergiás reakciót kiváltó allergén kimutatása a Prick-teszt segítségével történik. Az alkar hajlító oldalára cseppentett allergénoldat alatt a bőrt egy tűvel felemelik és picit megszúrják. A bejutott allergén hisztaminfelszabadulást okoz, ami bőrpírt és duzzanatot eredményez. A bejutott allergén mennyisége igen csekély, ezért az anafilaxiás reakció - az allergiás reakció életet veszélyeztető, gégeduzzanattal és fulladással járó formája - kialakulására kevés esély van, mégis, csak szakképzett személyi feltételek birtokában ajánlják az elvégzését. Az eredmény 15-20 percen belül leolvasható. Az allergénoldat bejuttatásának másik lehetősége a bőrbe történő fecskendezés: ez a módszer érzékenyebb, de fájdalmasabb, mint a Prick-teszt.

Kórlefolyás

Az allergiás asztma és az allergiás rhinitis kezdeti tüneteinek kialakulásáért az ún. hízósejtek felelősek, amelyeken az IgE - immunglobulin E, a szervezet védekező rendszerének anyaga - kötéséhez megfelelő receptorok vannak. Az IgE szabadon keringve is jelen van a vérben, de túlnyomó részben a hízósejtek felületén, kötött állapotban található meg. Az IgE tulajdonsága, hogy specifikusan reagál egy adott antigénre, esetünkben az allergénre. Ha az allergén az IgE közelébe kerül, kezdetét veszi az allergiás reakció: a hízósejten lévő IgE találkozása a saját allergénjével olyan anyagok - például a hisztamin - felszabadulását eredményezi, amelyek az általunk allergiásnak nevezett tüneteket okozzák: a légutakban hörgőgörcsöt és nyálkatermelést, az orrban viszketést, tüsszögést és orrfolyást. Ez az azonnali reakció, amely az allergén belégzése után perceken belül kialakul, de fél-egy órán belül el is múlik.

Az azonnali reakciót pár óra elteltével egy késői fázis követi - ez már az allergiás gyulladás idült szakasza. A hízósejtekből kiszabadult anyagok mozgósítják a szervezet gyulladásos sejtjeit, amelyek jelenléte gyulladást előidézve a környező, ép szövetek károsodását eredményezi. A folyamat számos fontos, sejtekből származó kémiai anyag felszabaduláshoz vezet. Fontos azonban kiemelni, hogy az egyszeri allergén-behatolás a valóságban szinte soha nem fordul elő: az allergén jelenléte még a szezonális allergiák esetén is folyamatos, ezért a folyamat két fázisa egymás mellett, párhuzamosan zajlik.

Kezelés

Az allergiás betegségek radikális, de hatékony ellenszere a reakciót kiváltó antigén elkerülése, amely a gyakorlatban a legtöbb allergén tekintetében szinte lehetetlen. Háziporatka-allergia esetén célszerű eltávolítani a lakásból a szőnyegeket és egyéb porfogókat (plüssállat díszpárna, falvédő). Az ágyneműt 60°C-on kell mosni, mert az atka ezen a hőfokon elpusztul. A takarítás allergiás rohamot provokálhat, ezért a beteg tartózkodjon ettől. Az állati szőrre allergiás beteg közeléből érdemes eltávolítani az állatot, de nem csak élő állat szőre szerepelhet allergénként: a szőrme, a szőnyeg vagy a tollpárna szintén panaszt okozhat. A pollenérzékeny betegen segíthet, ha kizárólag csukott ablak mellett alszik, továbbá a mindennapi hajmosás, a szemöldök mosása és az orr alapos öblítése.

A gyógyszeres kezelés célja az allergiás rohamok megelőzése, a gyulladás csökkentése és a tünetek enyhítése. A gyulladáscsökkentő, ún. megelőző gyógyszereket mind allergiás asztmában, mind allergiás rhinitisben alkalmazzák. Manapság alapgyógyszernek a kortikoszteroidok számítanak, melyek a gyulladásos reakció csaknem minden fázisába beavatkoznak, használatuk allergiás asztma esetén helyileg ún. adagoló aeroszolokból, allergiás rhinitisben orrcseppek formájában történik. Ezek a szerek jelentik ma az asztma- gyógyítás alapját és nemzetközi allergológus-tüdőgyógyász konszenzusok álláspontja alapján mielőbb el kell kezdeni alkalmazásukat asztma esetén. Az antihisztaminok az allergiás reakció legfontosabb tényezője, a hisztamin ellen hatnak, úgy, hogy kötődnek azok receptoraihoz. Több generációjuk ismert, az új típusúak mellékhatásprofilja sokkal kedvezőbb és terápiás hatékonyságuk is jobb a régebbi molekulákénál. Az első generációs szerek - a központi idegrendszerbe bejutva - nagyfokú álmosságot, tompultságot okozhatnak. A szelektív béta2‚-receptor agonisták a legelterjedtebb asztmás rohamoldók. Ezek nélkül asztmás beteg általában nem megy el otthonról, vagy nem érzi magát biztonságban. Használatuk az aeroszolos készülékek elterjedése óta egyszerű, hatásukat percek alatt kifejtik, helyileg és a szokásos dózisokban alkalmazva mellékhatás ritkán lép fel. Enyhítik a hörgőgörcsöt.

Az alfa1- és alfa2‚-receptor agonisták az orrnyálkahártyán helyi érszűkítő hatást fejtenek ki, ezért gyorsan csökkentik az orrdugulást. Alkalmazásuknak határt szab, hogy használatuk során nagyon hamar hozzászokás alakul ki, és túlzott adagolásuk paradox módon nehezen kezelhető náthát okoz.

A kromolinok szintén szerepet kapnak a nátha, illetve az asztma bizonyos formáinak kezelésében. Száraz por formájában kell őket belélegezni, illetve orrba szippantani. Általában fizikai terhelés által kiváltott asztma esetén a leghatékonyabbak.

A specifikus immunterápiát (hiposzenzibilizáció) régebben csak a gyógyszeres kezelés hatástalansága esetén alkalmaztak, napjainkban azonban fontossága ennél sokkal nagyobb. Célszerű minél hamarabb, már a nátha időszakában elkezdeni a kezelést, ha a beteg olyan allergénre érzékeny, amely ezt lehetővé teszi. Ez a kezelés minden beteg esetében egyéni és alapos elbírálást igényel. Lényege az allergén emelkedő koncentrációban való bejuttatása a szervezetbe. A beadás történhet az orrüregbe, a nyelv alá, illetve a bőr alá történő fecskendezéssel. A terápia elsősorban pollen- és háziporatka okozta allergiás asztma és rhinitis esetén javasolt.

Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az allergiát a medicina pszichoszomatikus kórképként tartja számon, tehát jelentős szerepet tulajdonít a lelki állapot testi tünetekben történő kifejeződésének. Az asztmás betegek érzelmi hatásokra hevesebb légzésválaszt produkálnak, ezért a kiegészítő pszichoterápia esetenként hatásos lehet. Az utóbbi időben a gyógyítás új irányzatát jelenti a nyugati és a hagyományos orvoslás ötvözése, amely az allergia helyett az allergiás embert állítja a középpontba, figyelembe véve a genetikai hajlamot, környezetét és életmódját.

Kategória: Tüdő- és légúti megbetegedések

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

17713Kérdezzen Ön is!

Kapcsolódó címtárak

  • Allergiával, asztmával, légúti betegségekkel, atópiás dermatitisz-szel, táplálékallergiával, pulmonológiával foglalkozó intézmények címei.

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Kérdése van? Lehet, hogy itt választ talál!

Ha vizsgálni kell...

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag