Hírlevelek
Regisztráció
Középfülgyulladás

Középfülgyulladás tünetei és kezelése

Szerző: Máriáss Márta, Dr. Buda Bernadett   |   Lektor: Dr. Somogyi Mária

Mi a középfülgyulladás?

Középfülgyulladáson (otitisz média) általában a fül dobüregének akut, baktérium- vagy vírusfertőzés nyomán kialakuló savós vagy gennyes gyulladását értjük, mely leggyakrabban csecsemő- és kisgyermekkorban jelentkezik.

A középfül a dobhártya mögött elhelyezkedő, nyálkahártyával bélelt üreg. Ebben helyezkednek el a hallócsontocskák (üllő, kalapács, kengyel) is. A középfület a garattal a fülkürtnek (Eustach-kürt) nevezett járat köti össze. Ezen keresztül szellőzik a dobüreg, és tud kiegyenlítődni az a nyomáskülönbség, amit - például gyors hegymenetnél - a dobhártya megfeszülése miatt rosszabb hallásként és a fül bedugulásaként érzékelünk, s amit nyeléssel tudunk megszüntetni.

Krónikus középfülgyulladásról van szó, ha a dobhártya tartósan sérült, állandó vagy ismétlődő fülfolyás észlelhető, és ún. vezetéses nagyothallás bizonyítható.

A középfülgyulladás előfordulása

Nagyon gyakori betegség, bármelyik korban előfordulhat, de leggyakrabban kis gyermekkorban, egyes adatok szerint óvodás korban minden második beteg gyermeknél középfülgyulladást állapít meg a házi gyermekorvos. A legérintettebb korosztály a fél- és hároméves kor közöttieké. Az anyatejes gyerekeknél az első középfülgyulladás kialakulása később fenyeget.

A betegség kétségtelenül az őszi és téli időszakra a legjellemzőbb.

Előfordulása örökletes tényezőkkel is kapcsolatban áll, részben azért, mert a fülkürt anatómiai viszonyai nem közömbösek. A rosszul szellőző dobüreg hajlamosít a középfülgyulladásra. A gyermekorvosok megfigyelték, hogy a gyerekkorukban fülfájós szülők általában gyermekeikkel is sokszor kényszerülnek fülészhez. Ebben a megfázásos betegségekre való hajlam, az immunrendszer állapota is szerepet játszik. Szövődményei az antibiotikum-kezelés bevezetése óta Európában nagyon ritkán fordulnak elő.

A középfülgyulladás okai

A középfülgyulladás legtöbbször a felső légutak, az orrüreg vagy a garat megfázásos eredetű gyulladásának átterjedése a fülre a fülkürtön keresztül, mert ezen a járaton nemcsak a levegő, de a kihűlt és sérülékennyé vált nyálkahártyán a kórokozók is eljuthatnak a dobüregig.

A csecsemők és kisgyermekek esetében pedig azért gyakoribb a középfülgyulladás, mint idősebb korban, mert náluk a fülkürt rövidebb, így rövidebb úton hamarabb érnek el a kórokozók a dobüreghez. A kórokozók többnyire baktériumok - Pneumococcusok, Streptococcusok (Streptococcus pneumoniae), Haemophilus influenzae - csecsemőknél sokszor Staphylococcusok vagy vírusok is lehetnek. Utóbbiak esetében influenza- vagy kanyaróvírusokról van szó, illetve mindazokról, amelyek meghűléses eredetű gyulladások kiváltásában is részt vesznek. Érdekes, hogy idővel változik, hogy mely baktériumtörzsek okozzák a legtöbb otitiszt, ez pedig a kezeléshez választott antibiotikum megválasztását befolyásolhatja. A középfül gyulladása ritkán nem az orrüreg felől alakul ki, hanem vagy dobhártyasérülés nyomán közvetlenül a külvilág felől fertőződik, esetleg a szervezet egészét érintő egyéb fertőzés a vérrel, hematogén eredetű fertőzéssel jut el oda, mint például a skarlát szövődményeként kialakuló középfülgyulladás esetében.

Az orrpolip vagy egyéb kóros állapotok (szájpadhasadék, allergia, arc- és orr-garatüreg-gyulladás, stb.), melyek akadályozzák az orrlégzést, illetve nehezítik a középfül szellőzését, növelik a középfülgyulladás kialakulásának esélyét.

A középfülgyulladás diagnózisa

A leírt tünetek alapján nem nehéz megállapítani a középfülgyulladást. A szakorvos fültükrözéssel alaposan szemügyre veszi a dobhártyát (otoszkópia), melynek gyulladt piros színe és kidomborodása jelzi a középfül gyulladását, olykor azonban a jellegzetes gyulladásos tünetek nélkül, fénytelen dobhártya mellett is komoly gyulladás bújik meg mögötte. Megvastagodása, felhólyagosodása, netán átszakadása (perforáció) és váladékozása ugyancsak félreismerhetetlen jelei a betegségnek.

 A szakorvos fültökrözéssel megvizsgálja a dobhártyát 
 

A szakorvos fültökrözéssel megvizsgálja a dobhártyát

 

A középfülgyulladás tünetei, kórlefolyása

A középfülgyulladásokat két fő csoportba soroljuk: hurutos és gennyes középfülgyulladások. Mindkét csoporton belül megkülönböztetünk heveny és idült gyulladásokat. Szokás elkülöníteni az ún. szubakut folyamatokat, melyek átmenetet jelentenek a heveny és idült gyulladások között. Gyakorlatilag az elhúzódó, 5-6 hétnél tovább tartó középfülgyulladásokról van szó.

A tünetek rendszerint egy pár nappal, egy héttel a felső légúti hurut kialakulása után jelentkeznek, de lehet azzal egy időben. Az esetek többségében orr-garatüreg-gyulladás és mandulagyulladás is fennáll. Félreismerhetetlen panasz a sajgó, majd erősödő fülfájás, a külső hallójárat megnyomása fájdalmas. A beteg rosszul hall, láza van, általános rossz közérzet és levertség, láz, csecsemőknél nyugtalanság, vigasztalhatatlan sírás, az étel elutasítása társul hozzá.

A beszélni még nem tudó, egészen kicsi csecsemőknél sem maradnak rejtve a panaszok, hiszen kis kezükkel félreérthetetlenül folyton a fülükhöz nyúlnak és fájlalják, nyűgösek. Hányás és hasmenés is lehetnek a középfülgyulladás tünetei.

Magának a fájdalomnak a dobüregben felgyűlt folyadék vagy genny miatt kialakult nyomás az oka. Amikor a fül "felfakad", a felgyülemlett folyadék, genny átszakítja a dobhártyát, amit a nyomás okozta fájás egyik pillanatról a másikra történő megszűnése, valamint a fülből és orrból jövő gennyfolyás jelez.

Helyes kezelés mellett a középfülgyulladásnak két hét alatt tökéletesen meg kell gyógyulnia. Ha mégsem ez a helyzet, akkor a gyulladás nagy valószínűséggel a környező csontokra, így a csecsnyúlványra (masztoid), erre a fül mögött elhelyezkedő levegős üregeket magába foglaló koponyacsontra is átterjed (masztoiditisz). A gyulladás terjedésének megállítása itt már csak műtéttel lehetséges. Ellenkező esetben kiterjedhet az agyhártyákra is, s ennek következtében ideggyulladás, az arc- és szemizmok bénulása, szédülés, hányás, a belső fülgyulladása (labyrinthitis) következik be. Akadályozott orrlégzés - például polip - esetében krónikus középfülgyulladás is kialakulhat. Ennek kellemetlen következményei a halláscsökkenés, folyamatos váladékozás, és a gyulladt nyálkahártya burjánzása (cholesteatoma).

A középfülgyulladás kezelése, megelőzése

Az akut középfülgyulladás kezelése

A kezdődő sajgást, enyhe fülfájást, sőt viszonylag erős fájdalmat is el lehet mulasztani a fül száraz, meleg bekötésével. Az egyik lehetséges módja ennek a vászonba tett meleg só ráhelyezése a fülre. A fülkürt-szellőzés biztosítása érdekében orrcseppet adunk. A nyálkahártyák duzzanatát, s ezzel egyben a dobfeszülést is enyhítheti az orrcseppek alkalmazása, ha sikerül vele megnyitni a megduzzadt nyálkahártyájú fülkürtöt. Tilos bármilyen fülcsepp alkalmazása, ha a dobhártya már nem zárt. A középfülgyulladásnál ugyan nem kizárt a spontán gyógyulás, a szakszerű kezelés érdekében, ha a gyermeknél középfülgyulladásra gyanakszunk, orvoshoz kell vinni, aki antibiotikumot rendel, egyrészt, mert a fertőzés nagyon nagy valószínűséggel bakteriális eredetű, s csak mintegy 25%-ban vírusos, miközben az utóbbi esetben is történhet baktériumos felülfertőzés. Másrészt az antibiotikum-kezelés előnyeinek és hátrányainak mérlegelése után elmondható, hogy a szerek adása azért indokolt, mert biztosan elkerülhetők vele a súlyos szövődmények és sok esetben a fül felszúrása is.

Az antibiotikumoknak 48 órára is szükségük lehet, hogy hatásukat kifejtsék. Az orvos az antibiotikumok mellett fájdalomcsillapítót is javasolhat. A fájdalomra ne adjunk a gyermeknek aszpirint!

Ha a gyermek jobban is érzi magát, az antibiotikumot az előírt ideig szedni kell. A nem elegendő ideig adott antibiotikum csak visszafojtja a betegséget és elhúzódó lefolyásúvá teszi.

Nem szabad semmit sem a gyermek fülébe tenni. Ha kell, akkor nedves ruhával meg lehet törölgetni a külső fület.

Ha a fülből folyadék szivárog, az azt jelenti, hogy a nyomás a fülben átszakította a dobhártyát. Ha ez bekövetkezik, akkor is teljesen be kell fejezni az antibiotikum szedését, és utána ismét meg kell látogatni a gyermek kezelőorvosát.

Megoszlanak a vélemények, hogy a kórokozók beazonosítását és a megfelelő antibiotikum megválasztását, de főképp a gyógyulás gyorsítását segítendő szúrják-e föl a fület, vagy nem. Az erősen kidomborodó és feszülő dobhártya minden esetre felveti alkalmazását. Korábban szinte mindig emellett döntöttek, manapság inkább egyedileg mérlegelik, hiszen antibiotikummal a középfülgyulladás jól gyógyul. A dobhártyát megnyitó apró műtétet (paracentézis) helyi érzéstelenítésben, ritkán rövid altatásban, bódításban végzik. Apró metszést ejtenek a dobhártyán, amelyen keresztül a felgyűlt folyadék és genny távozhat, és ami vágott széleinek köszönhetően jól, viszonylag hegmentesen gyógyul, jobban, mint a magától felszakadt dobhártya.

Kialakult csecsnyúlvány-gyulladás (masztoiditisz) esetén haladéktalanul műtéti segítségre van szükség, melynek során eltávolítják a gyulladt csontot. Bár a csecsnyúlvány gyulladása komoly szövődmény, a műtét után rendszerint következmények nélkül gyógyul.

Elhúzódó (szubakut) vagy évente 4-6-szor is - visszatérő középfülgyulladás
További vizsgálatokkal derítik ki, hogy mi áll az ismétlődés hátterében. Lehetséges okok az allergia, arc- és orrüreggyulladás vagy az Eustach-kürt működésének zavarai - például a szájpad-hasadékkal születetteknél. Ekkor a fülkürt, azaz a tuba átfúvásával vagy a dobüreg kellő szellőzését kialakító műtéttel tudnak segíteni. Az oknak megfelelő kezelést célszerű alkalmazni.

Krónikus középfülgyulladás kezelése
A krónikus középfülgyulladás kezelése két lépésben történik. Mindenekelőtt fel kell deríteni az elsődleges kiváltó, fenntartó okot, és azt meg kell szüntetni. Ezt nevezzük az orr-, orrgarati szanációnak. Ezt követi az idült gennyedéses középfülgyulladás kezelése. Ez műtéti kezelést jelent. Fel kell tárni a csecsnyúlvány üregrendszerét és az abban kialakult gyulladásos szöveteket el kell távolítani. A műtétet masztoidektómiának nevezzük, melynek eredményeként egy üregképződmény marad vissza. A mai korszerű kezelési szemlélet nem elégszik meg a masztoidektómiával; mint helyreállító sebészet rekonstruálja a dobhártyát és a részben vagy egészében elpusztult hallócsontláncolatot. A gyakran ismétlődő, illetve krónikus középfülgyulladás egyaránt halláscsökkenéshez, nagyothalláshoz, fülzúgáshoz vezethet, melynek korrekciója csak műtéttel lehetséges. A sérült dobhártya és hallócsontok helyreállítására és pótlására végzett hallásjavító műtétek (tympanoplasztika) gyermekkorban nagyon sikeresek, 80%-ban maradandó gyógyulást, kétharmad részben tartós hallásjavulást eredményeznek.

A cholesteatomás gyulladás azáltal jön létre, hogy elszarusodó hám kerül rendellenes helyre, nevezetesen a középfül térségébe.

A krónikus cholesteatomás középfülgyulladás egyik tulajdonsága a nagyfokú csontpusztítás. Ezért csaknem minden esetben súlyosan károsodnak a a hallócsontok, vezetéses típusú hallásromlást okozva. De pusztul a középfül csontos környezete is, ami különböző szövődmények jelentős veszélyét eredményezi. Tünetileg rendszerint nagyfokú hallásromlás, gennyedéses stádiumban bűzös fülfolyás, látványilag pedig a cholesteatomás zsák nyílása, azaz a perforáció jellemzik.

Kezelése kizárólag műtéti. Az utóbbi 3-4 évtizedet megelőzően az ún. radikális műtét volt a megoldás, mely a betegség teljes eltávolítása után egy egész életen át gondozást igénylő üreget hagyott maga után. A mai korszerű, helyreállító fülsebészet képes a cholesteatomás folyamat gyökeres kiirtása mellett az ép hallójárati, valamint dobüregi viszonyokat helyreállítani, a dobhártya és hallócsontok rekonstrukciójával és a hallásromlás megszüntetésével. Ez a műtéti technika és szemlélet a tympanoplasztika.

A krónikus középfülgyulladás megelőzésére nem szabad elhanyagolni az esetleges orrpolipot, melynek műtéti eltávolítása csak gyógyult, egészséges páciensnél végezhető el.

Hasznos tudnivalók

A fájdalmas vagy gyulladt fület kívülről nem érheti víz sem, ezért a mosdás, fürdés, hajmosás is különös gondosságot kíván betegtől és ápoló szülőtől egyaránt. Az úszást és vízi sportokat ugyancsak mellőzni kell a fülfájás idején.

A gyermekfülészek elkülönítik az úgynevezett szerózus otitiszt, ami az óvodáskorú gyermekek 5-10%-ában előforduló, visszatérő, illetve elhúzódó középfülgyulladása. Tünetei kissé eltérnek az akut középfülgyulladástól, mert hiányzik a tipikus fájdalom, nincs láz, inkább arra panaszkodnak a gyerekek, mintha volna valami a fülükben, s nem hallanak jól. Fültükrözéssel, hallásvizsgálattal és tympanometriával (dobűri nyomásméréssel) vizsgálják. Korai felismerése azért fontos, mert tartós vagy maradandó nagyothallás lehet a következménye.

Kategória: Fül-orr-gégészeti betegségek

Legjobb cikkek és szolgáltatások a témában

Kérdése van? Lehet, hogy itt választ talál!

Tudjon meg többet lexikonunkból!

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag