Hírlevelek
Regisztráció
Hüvelygyulladás

Hüvelygyulladás tünetei és kezelése

Szerző: Dr. Elek Csaba   |   Lektor: Dr. Gimes Gábor

Rövid leírás

(másnéven: vaginitis, kolpitis)

A hüvely gyulladása a női szervezet leggyakoribb betegsége. Egy életen át minden nőnek több alkalommal kell számolnia a hüvely gyulladásával. A hüvely nem passzív szerv, érzékeny mikrobiológiai egyensúly gondoskodik az antimikróbás védelméről, mely nagyrészt a Döderlein-féle tejsavbacilusoknak köszönhető. Ezek a mikrobák a hüvelyhámban ösztrogének hatására képződő keményítőből (glikogénből) tejsavat állítanak elő, miközben hidrogén-peroxidot szabadítanak fel. A glikogén ösztrogének hatására képződik. A hüvely savas vegyhatása (pH 3,9-4,2), valamint az erős antimikróbás hatással bíró hidrogén-peroxid gondoskodik a kórokozók elleni védelemről.

Előfordulás

A kolpitis valamennyi életkorban előfordulhat, újszülöttkorban és aggastyánnál is. Leggyakoribb mégis fogamzóképes korban.

Okok

  
 

Sugárgomba (Actinomyes,
valójában baktérium) fertőzés
a hüvely nyálkahártyán

 
A hüvelygyulladás okozói lehetnek a sarjadzógombák, a Trichomonas vaginalis, egy egysejtű parazita), típusos baktériumok (Gardenerella vaginalis, Peptococcus, Peptostreptococcus, a Bacteroides genus tagjai - az "anaerobok", Neisseria gonorrhoeae, bélbaktériumok), atípusos baktériumok (Chlamydia trachomatis, Mycoplasma hominis, Ureaplasma urealythicum), vírusok (humán papillómavírus, Herpes simplex, Herpes zooster). A fertőzések egy része ép Döderlein-flóra mellett is képes támadni, más kórokozók "opportunista" fertőző ágensek, azaz csak a védő tejsavbacilus-flóra pusztulásakor képesek támadni.

Hajlamosító tényezők:
  • Gyakori partnerváltás
  • Felesleges hüvelyöblítések, "kényszeres tisztálkodás"
  • Antibiotikumok
  • Szteroid gyulladásgátlók szedése
  • Cukorbetegség
  • Immungyengeséget okozó betegségek (pl. leukémia, AIDS)
  • Immunrendszert gyengítő gyógyszerek, pl. transzplantáltaknál
  • Daganatellenes kezelés
  • Erősen klórozott vizű vagy fertőzött uszoda, termálfürdő
  • Anális közösülés
  • A férfipartner ivarcsatorna fertőzése, pl. idült prosztata-gyulladása

Tünetek

A hüvelyhám vörös, duzzadt, bőséges váladékozás (gyulladásos izzadmányképződés), "folyás" figyelhető meg. A folyás jellege jellemző lehet a kórokozóra. Gomba esetén sűrű, szívósan tapadó, szemcsés-túrós, sárgás vagy fehér folyás a jellemző. A hüvely vegyhatása ilyenkor normális, a folyásnak jellemző szaga nincs.

Trichomonas fertőzésnél a folyás zöldes, habos, édeskés szagú (pl. Trichomoniasis).

Chlamydia esetén híg, fehér, jellegtelen, ami mellett a hüvelyhám törékeny, vérzékeny.

Gardnerella vaginalis és az anaerobok szimbiózisából fakadó "nem specifikus vaginózis" esetén a folyás híg, szürkés, gennyes, rossz szagú. Lúggal érintkezve biogén aminok miatt penetráns halszag tapasztalható. Ez figyelhető meg közösülés után is az ondóplazma lúgos vegyhatása miatt.

A férj által hordozott, enterális baktériumok által okozott fertőzések jellegtelenek, a panasz állandó kényelmetlenség, tisztátalanság érzése, de a panaszok nehezen fogalmazhatók meg.

Diagnózis

  1. A hüvelygyulladás megállapítása a terület szemrevételezésével a nőgyógyász szakorvosnak rutin-feladat.
  2. A kórokozó azonosítására végezhetnek:
    • egyszerű mikroszkópos vizsgálatot,
    • festett kenet mikroszkópos vizsgálatát, és
    • tenyésztést.
  3. Ismétlődő hüvelygyulladás esetén fontos a partner kivizsgálása, nincs-e valamilyen ivarcsatorna-fertőzése. Sokszor a partner fel nem ismert idült prosztata-gyulladása folytonos újrafertőzés révén tartja fenn a folyamatot.
  
 

Gyulladást jelző lymphocyták és
leukocyták sárga keretben a
méhnyak laphámsejtjei között

 

Kórlefolyás

A váladékozás mellett a beteg viszketést, égő fájdalmat tapasztalhat, mely ráterjedhet a szeméremtestre (vulvovaginitis), gátra és a végbélnyílásra is. Máskor (a kórokozótól függően) a fertőzés ráterjedhet a nyakcsatornára (pl. gonorrea, chlamydia esetén), a méhüregre, a petevezetékekre, sőt a hashártyára is. Ez lezárhatja a petevezetékeket belülről (pl. gonorrea esetén) vagy külső hashártya-összenövés révén (chlamydia). A hasüregben felgyülemlő baktériumok tályogot alkothatnak, amely megrepedve életveszélyes hashártya-gyulladást is okozhat. Ilyennel - szerencsére - ritkán találkozunk. Gyakoriak viszont a méhüregbe feljutó baktériumok, főként chlamydia és ureaplasma miatti vetélések koraszülések.

Kezelés

Sajnos a tenyésztés nem mindig mutatja meg a helyes kezelési irányt. A hüvelyben ugyanis akár 50 féle baktérium is jelen lehet, amelyből legfeljebb néhány tenyészik ki. Így ezek célzott elpusztítása tartós eredményt nem nyújt. Amennyiben a kórokozó pontosan megmondható, az alábbi kezelések jönnek számításba:

Gombás hüvelygyulladás esetén helyi vagy tabletta formájában kiszerelt gombaölő antibiotikumokat adhatnak (ketokonazol, itrakonazol, flukonazol, ekonazol, klotrimazol, fentikonazol, omokonazol, natamicin, stb.). A régi, bevált borax glicerines "hüvelymosdatás" a panaszokat azonnal szünteti.

Nem specifikus vaginózis esetén az anaerob baktériumokkal szemben hatékony antibiotikumokat alkalmazzák (metronidazol, tinidazol, klindamicin).

Minden más kevert bakteriális fertőzés esetén célszerű a hüvely kifertőtlenítése (pl. benzidamin, povidon-jód oldatos irrigálással, minimálisan 10 napig, naponta egy alkalommal. Ezt követően az elpusztult tejsavbacilus-flóra helyreállítását nem szabad elmulasztani, mely hüvelykúp formájában történik 6-12 napon keresztül (pl. Gynoflor, Floragyn). A kezelés teljes időtartama alatt csak óvszer előírásszerű alkalmazásával lehet elkerülni a "ping-pong effektust".

Változókorban, időseknél gyakori az ösztrogénhiányra visszavezethető, rendszerint gennyes gyulladás (kolpitis vetularum). Ez esetben a hüvely fertőtlenítése után a tejsavbacilusok újratelepítése érdekében csak helyileg illetve szisztémásan adott ösztrogént is kell alkalmazni.

Gyógyulási esélyek

A hüvelygyulladás tartósan gyógyítható. Sok esetben idültté, "terápia-rezisztenssé", vissza-visszatérővé válhat. Ilyenkor a normál flóra helyreállítása, illetve a férfipartner vizsgálata és hatékony kezelése maradt el.

Megelőzés

Fontos a megbízható, monogám partnerkapcsolat. Banális fertőzések esetén kerülni kell a széles spektrumú antibiotikumok adását. Ha ez nem lehetséges, a kezelést követően a tejsavbacilusokat pótolni kell.

Feleslegesen ne végezzünk hüvelyöblítéseket! A hüvelynek megvan a maga igen kifinomult, öntisztító, biológiai egyensúlya, amelynek csak ártani tudunk.

Hasznos tudnivalók

A hüvelygyulladás sok esetben nem aktív, hanem passzív fertőzés. Ez annyit jelent, hogy a betegség kialakulásához a kórokozó mellett a meggyengült helyi immunitás, a tejsavbacilus-flóra pusztulása is hozzájárul. Ezért a hüvelygyulladás kórokozói (az "aktív" nemi betegségeket kivéve), a férfiakat nem betegítik meg, viszont a kezelés alatt az óvszerhasználat mellőzése esetén a fertőzést a nő rendszeresen visszakapja. Teljesen helyreállt védekezőrendszer mellett a férfi bőrén található gyenge kórokozók már nem jelentenek kockázatot a nő számára.

Régebben a tejsavbacilusok pótlására - több-kevesebb sikerrel - aludttejjel, kefírrel, joghurttal, stb. próbálkoztak. Ma már ezek a kiváló baciluspótló készítmények birtokában nem javasoltak.

A tartós hüvelygyulladás, attól függően, hogy milyen kórokozó okozza, növelheti a méhnyakrák kockázatát.

Kategória: Nőgyógyászat

Ha kérdése van ebben a témában, kérdezzen szakértőnktől!

16632Kérdezzen Ön is!

Szponzorált hirdetések

     
     
     
     

Gyógyszerkereső

gyógyszerhatóanyag