Sok csecsemő szervezete a táplálkozás után megszabadul a fölöslegtől: a kicsi bukik. legtöbb esetben a dolog ártalmatlan, és nem is kell nagy ügyet csinálni belőle. Ám ha a bukást egyéb tünetek is kísérik, nem árt az óvatosság és a szakorvosi vizsgálat.
Sok csecsemő szervezete a táplálkozás után megszabadul a fölöslegtől: a kicsi bukik. Kezdő édesanyáknak a jelenség talán riasztó, ezért sokszor a védőnő vagy az orvos tanácsát kérik.
A legtöbb esetben a dolog ártalmatlan, és nem is kell nagy ügyet csinálni belőle. Ám ha a bukást egyéb tünetek is kísérik, nem árt az óvatosság és a szakorvosi vizsgálat, mert jelezheti egy igen kellemetlen emésztőrendszeri betegség, az úgynevezett reflux kialakulását.
Ez a kórkép jelentős mértékben érinti a felnőtteket is, szinte a népbetegség szintjén. Sokan kezelésre szorulnak, és a szakemberek valószínűsítik, hogy legalább ennyien nem mennek orvoshoz a panaszaikkal. A Gasztroenterológiai Társaság orvosai szerint a felnőtt lakosság meghatározott csoportja kifejezetten veszélyeztetettnek mondható.
Ide tartoznak elsősorban az italozók, a sokat dohányzók, az egészségtelenül táplálkozó, a zsíros, csípős ételeket fogyasztók, illetve azok, akik előszeretettel és bőségesen étkeznek közvetlenül lefekvés előtt. E betegség az utóbbi időszakban a gyermekorvosokat is foglalkoztatja, mert kiderült: igen gyakran fordul elő csecsemő- és gyermekkorban.
A reflux betegség azt jelenti - mondja dr. Arató András, a SOTE I. számú Gyermekgyógyászati Klinikájának docense -, hogy a nyelőcső végén, a gyomorszájnál található záróizom nem működik jól, ezért a gyomortartalom visszajut a nyelőcsőbe. Újszülötteknél egyébként a záróizom működése fiziológiásan is csökkent. Egyéves kor alatt a reflux tünete lehet a bukás, amelyet nem kísér émelygés, és ha más tünet nincs, a gyermek jól fejlődik, úgynevezett nem komplikált refluxról beszélünk. Baj akkor van, ha a gyermek nem csupán visszabukik egy kis mennyiséget, hanem az étkezések után a táplálék jelentős részét rendszeresen kihányja, ezért veszít a súlyából, nem gyarapszik.
A súlyvesztésen kívül miféle egyéb tünetek jelentkezhetnek?
A reflux igen kellemetlen betegség, hiszen a visszaáramló savas gyomortartalom kínzóan égető érzést okozhat a nyelőcsőben és a szegycsont környékén, illetve a gyomorban, noha nem a gyomor beteg, hanem a szelep renyhe. A savas tartalom idővel károsíthatja a nyelőcső nyálkahártyáját, állandó gyulladást okozhat. Légzési nehézségek is fölléphetnek. Sokan feltételezik, hogy a hirtelen csecsemőhalál hátterében szintén a reflux betegség áll, és a kicsi szabályosan megfullad a visszaáramló tápláléktól.
A helyzetet bonyolítja, hogy a reflux adott esetben akár asztmát is kiválthat. Egyéves kor alatt egyébként a tejallergia is okozhat sűrű bukást, ami az arra hajlamos gyermekekben reflux betegséget mutat. Nagyon fontos, hogy a szülők keressenek föl szakorvost, ha az egyébként jó étvágyú gyermek sokat hány.
Hogyan kezelhető a betegség?
Amennyiben a gyermek jól fejlődik, elsősorban diétás tanácsokat adunk a szülőnek. A többszöri, kis mennyiségű étkezés ilyenkor előnyösebb, mert megakadályozza, hogy a kicsi túlegye magát. Az anyatejjel táplált apróságoknál sokkal ritkábban fordul elő a jelenség. Ha a gyermek tápszert vagy tejet kap, sűrűsíteni kell a folyadékot. Ma már vannak úgynevezett antireflux tápszerek is. Több növény, például a szentjánoskenyérfa magkivonata ugyancsak jótékonyan hat. Nagyobb gyermekek szüleinek a figyelmét pedig arra hívjuk föl, hogy ne adjanak fűszeres, erős, csípős ételeket a csemetének. Gyógyszeres terápia akkor jöhet szóba, ha a diéta ellenére nem javul az állapot. Amennyiben a klinikai tünetek alapján fölmerül a záróizom renyhesége, huszonnégy órán keresztül figyeljük a nyelőcső vegyhatását. Egy vékony szondán át elektródot jutattunk a nyelőcső végébe, amely a pH-értéket folyamatosan méri. Savanyú vegyhatás ugyanis csak akkor mérhető, ha a gyomorból a savak visszajutnak. Savlekötő szerekkel, illetve a záróizom működését fokozó anyagokkal jó eredményt lehet elérni. Előfordulhat, hogy hosszú, konzervatív kezeléssel sem érünk el lényeges eredményt, ezért az esetek kis hányadában műtéti beavatkozásra van szükség. Minél kisebb a gyermek, annál gyorsabb a gyógyulás. A csecsemőkori esetek hamar és nyomtalanul gyógyulnak, később a javulás már elhúzódhat, és hosszabb ideig kell a fenntartó kezelést alkalmaznunk.
