Hasonlót a hasonlóval, vagyis kutyaharapást szőrével: ez a homeopátia alapelve. a módszert széles körben alkalmazzák, sokféle állapot kúrálására használják annak ellenére, hogy hatásosságára 200 év elteltével sincs még természettudományos magyarázat.
Hasonlót a hasonlóval, vagyis kutyaharapást szőrével: ez a homeopátia alapelve. Ezt a módszert széles körben alkalmazzák, sokféle állapot kúrálására használják annak ellenére, hogy mintegy kétszáz évvel
a kitalálása után sincs még hatásosságára természettudományos magyarázat.
A XVIII. század végén egy német orvos,
Samuel Hahnemann (1755-1843), annyira kiábrándult korának kegyetlen és eredménytelen kezelési módszereiből, hogy abbahagyta orvosi praxisát. Tanulni, kutatni és fordítani kezdett. Hahnemann egyik első lefordított munkája dr. William Cullen: Értekezés a malária gyógyításáról című írása volt, melyben a szerző azt állítja, hogy a kínafakéreg maláriát gyógyító képessége a keserű ízének tulajdonítható (a kínafakéregből nyerhető a malária homeopatikuma, a kinin). Mivel Hahnemann kételkedett ebben a magyarázatban, saját magán próbált ki apró adagokat a kínafakéregből, és rájött, hogy ez a maláriával azonos tüneteket okoz, pedig a szer magát a betegséget volt hivatott gyógyítani.
Gyógyító tulajdonságok
Abból a megfigyeléséből, hogy egészséges embereknek adott bármilyen anyag milyen tüneteket kelt, Hahnemann rájött, hogy így fedezhetők fel az adott anyag gyógyító tulajdonságai. Ezt az eljárást - amely a homeopatikus elmélet és gyakorlat alapjává vált - a szer ellenőrző próbájának nevezte.
A rokonszenvi gyógymód alapelvét Hahnemann úgy hívta, hogy "similar similibus curenter", ami annyit jelent, hogy "hasonlót a hasonlóval gyógyítani". Ez lett az első szabálya annak a gyógyítási módszernek, melyet homeopátiának neveztek, a görög homoios
(hasonló) és pathos (szenvedés vagy betegség) szavakról, hogy megkülönböztessék az ellenszenvi gyógymódot alkalmazó hagyományos orvoslástól, melyet ő "allopátiának" hívott (jelentése: "ellentétes szenvedés").
Amikor Hahnemann homeopatikumokkal kezdett gyógyítani, módszerét hitetlenség fogadta, a kollégái kinevették. A betegek viszont özönlöttek hozzá, és az általa elért megdöbbentő eredmények megerősítették az elméletét. Mégsem lehetett teljesen elégedett, mert akik a készítményeit szedték, azok között a betegek között akadt olyan is, akinek a tünetei súlyosbodtak.
Rázva gyógyít
Elkezdte vízben vagy alkoholban felhígítani a homeopatikumokat, aztán rájött, hogy amikor ezek kellőképpen fel voltak hígítva ahhoz, hogy a mellékhatások elmúljanak, már nem eredményeztek gyógyulást. Ezért tovább kísérletezett, és rájött, hogy ha a hígított szert egyszerű keverés helyett erősen felrázza, megbízhatóan gyógyít.
A rázási technikát Hahnemann "potenciálásnak", az így előállított homeopatikumot "hatékonyított szernek" nevezte. Azt látta, hogy így nemcsak egy mellékhatásokat nem okozó orvosságot kapott, hanem minél jobban felhígította - potenciálást alkalmazva - a szert, az annál hatékonyabban gyógyított. Úgy vélte, hogy a rázás felszabadítja az anyag erejét, energiáját. Számozni kezdte a szereket, attól függően, hogy hányszor hígították fel. Például D1-nek nevezte az 1 rész hatóanyagot és 9 rész hígító folyadékot tartalmazó homeopatikumot. Nagyobb hígításokkal is kísérletezett, és ezeket még hatékonyabbaknak találta. A hígítási módszer miatt még több gúnyolódás érte az orvosok részéről, akik - mivel nem találtak magyarázatot - nem értették, hogy egy ennyire felhígított dolognak miképp lehet bármiféle hatása.
A homeopátia a sok ellenszegülés dacára is fennmaradt és elterjedt, mégpedig azért, mert rendkívül hatékony.
Az első tanácsadás egy homeopatánál általában meglepően hosszú időt vesz igénybe: az egy vagy két óra átlagosnak tekinthető. A beszélgetés alatt a homeopata nagyon részletesen kikérdezi a pácienst. Nemcsak a panaszairól, hanem életmódjáról, viselkedéséről, kedvteléseiről is. Érdeklődik arról, hogy milyen feszültségek és terhelések közepette él, milyen az érzelmi, lelki állapota, a személyisége.
A homeopatikus gyógyítás a betegségek megelőzésére törekszik úgy, hogy korrigálja az apróbb kiegyensúlyozatlanságokat, mielőtt azok komolyabb tünetekké és meghatározott betegségekké alakulhatnának. Az effajta kezelésnek a szószólói állítják, hogy azok az emberek, akik homeopatikus szereket szednek, általános egészségi állapotukat rendszerint egyre jobbnak találják. Jobban fel vannak vértezve a fertőzésekkel szembeni ellenállásra.
A homeopatikus szerek előállításához használt természetes anyagok, melyekből több mint kétezerféle létezik, különböző forrásokból származnak. A legtöbbet növényekből nyerik, bár ásványok, fémek, sőt még bizonyos mérgek is felhasználhatók.
Az első tanácsadás egy homeopatánál általában meglepően hosszú időt vesz igénybe: az egy vagy két óra átlagosnak tekinthető. A beszélgetés alatt a homeopata nagyon részletesen kikérdezi a pácienst. Nemcsak a panaszairól, hanem életmódjáról, viselkedéséről, kedvteléseiről is. Érdeklődik arról, hogy milyen feszültségek és terhelések közepette él, milyen az érzelmi, lelki állapota, a személyisége.
A homeopatikus gyógyítás a betegségek megelőzésére törekszik úgy, hogy korrigálja az apróbb kiegyensúlyozatlanságokat, mielőtt azok komolyabb tünetekké és meghatározott betegségekké alakulhatnának. Az effajta kezelésnek a szószólói állítják, hogy azok az emberek, akik homeopatikus szereket szednek, általános egészségi állapotukat rendszerint egyre jobbnak találják. Jobban fel vannak vértezve a fertőzésekkel szembeni ellenállásra.
A homeopatikus szerek előállításához használt természetes anyagok, melyekből több mint kétezerféle létezik, különböző forrásokból származnak. A legtöbbet növényekből nyerik, bár ásványok, fémek, sőt még bizonyos mérgek is felhasználhatók.
