Csontjaink kívülről nem láthatóak, így könnyen megfeledkezünk róluk, amíg el nem kezdenek fájni. Sajnos a betegségek, kopások nem kímélik őket sem, és a sérüléseik is gyakoriak. Tudjon meg mindent, ami csontjait érinti!
A mozgásszervi problémákat leggyakrabban gyulladásos megbetegedések, porckopások okozzák, de a csontokat, ízületeket gyakran érik sérülések is.
A csont a szervezet állandóan változó szövete, melynek számos feladata van. A csontváz adja azt az erős és stabil tartóoszlopot, amire mozgáskor az izmok ereje hat, ezen kívül védőpajzsként óvja a belső szerveket. A csontok egymással érintkezve ízületeket képeznek. Az ízület felépítése határozza meg a lehetséges mozgás kiterjedését és irányát.
Csonthártyagyulladás
A csonthártya gyulladását megerőltetés, baleset vagy fertőzés okozhatja. Utóbbinál a csonthártya alatt gennyes váladék halmozódik fel, amit a csontállomány körülírt elhalása kísérhet. A specifikus csonthártyagyulladások többnyire idültek: lehet tüdőtuberkolózis szövődménye, amelynél úgynevezett hideg tályog alakul ki, vagy kialakulhat a vérbaj harmadik stádiumában is csontkinövéseket hozva létre, ez azonban ma már nagyon ritkán fordul elő. A kezelés az alapbetegségre irányul, olykor sebészeti beavatkozásra is szükség lehet.
A csontdaganatok jó- és rosszindulatúak lehetnek, az utóbbiak részben elsődlegesek, részben áttétiek. Az elsődleges daganat magából a csontállományból indul ki, a másodlagos pedig a szervezet más részén kialakult rosszindulatú daganat csontáttétele. Mindkét esetben jellemző a heves fájdalom, a spontán csonttörések és a torzulások. A röntgenvizsgálat segíti a diagnózis felállítását, azonban a csontbiopszia és a kórszövettani vizsgálat eredménye erősíti meg minden kétséget kizáróan a kórismét.
Az elsődleges csontdaganatok előfordulása ritka, azonban gyermekeknél és serdülőknél komoly következményekkel járhat. A csontállomány elsődleges daganatait összességében szarkomának nevezik, az elnevezésben megjelölve azt is, hogy milyen alapszövetből indult ki (pl. a porc eredetű daganatot kondro szarkómának nevezik). Ezek a daganatok ritkán képeznek áttéteket.
Sokkal gyakoribbak a csontokban másodlagosan kialakult daganatok, különösen az emlő-, a pajzsmirigy-, a prosztata-, a vese- és a hörgőrák hajlamos csontáttétek képzésére. Az áttétek önmagukban is okozhatnak különböző kórképeket. Az elsődleges daganat és az áttét hiánya vagy megjelenése határozza meg a prognózist (kórjóslat), vagyis a beteg sorsát.
