3. rész: az emberi szivacsos agyvelőgyulladás járványtana
A betegség szokásos elnevezései: szivacsos agysorvadás (spongiform enkefalopátia), Creutzfeldt-Jakob betegség, CJD. A szarvasmarháról emberre terjedő betegséget CJDnv-nek (a CJD új variánsa) vagy vCJD-nek nevezik.
A páciensek rendszerint 50-75 év közötti személyek. A betegség legfőbb jellemzői: gyors idegrendszeri leépülés, az izomtónus változása és a meglehetősen egyedi elektroenkefalográfiás lelet. Az idegrendszer vizsgálatakor derül fény az agyállomány szivacsszerű felritkulására -- innen származik a kór neve is.
H. G. Creutzfeldet tartják első leírójának, de az 1920-ból származó feljegyzéseken nem azonosítható be egyértelműen a betegség. 1921-ben egy másik német ideggyógyász, A. Jakob négy olyan beteg kórtörténetét is leírta, akik közül legalább kettőről gyanítható, hogy CJD-ben szenvedtek.
Úgy tűnik, hogy a CJD csak szórványosan előforduló betegség, de egyes esetekben úgy tűnik, mintha dominánsan öröklődő fertőzéshajlamról lenne szó. A betegség fertőzési- és terjedési mechanizmusának megértéséhez az első részben tárgyalt kuru nevű betegség megismerése adta a kulcsot. A kuruval, és a birkák surlókórjával csimpánzokon lefolytatott kísérleteken felbuzdulva, Hadlownak sikerült csimpánzba ültetett CJD-s beteg agyszövetével majmokon is kiváltani a betegséget.
