Karol Gajdusek, egy felvidéki falucskában élő zsellérlegény, az első világháború előtt vándorolt ki Amerikába, ahol egy javarészt kelet-európai bevándorló kolóniában telepedett le. Itt ismerkedett meg Dobróczki Ottilával, akinek szülei Debrecenből mentek ki az Újvilágba. 1923-ban született meg fiuk, Daniel Carleton Gajdusek. A cseperedő ifjú figyelme a tudományok felé fordult; különösen Marie Curie és Louis Pasteur munkássága tett mély benyomást nyiladozó értelmére.
Pasteur fedezte fel azokat a mikroorganizmusokat, amelyek felelőssé tehetők az emberi fertőzéses megbetegedések és járványok tekintélyes hányadáért. A baktériumok kizsákmányolják a szervezet erőforrásait, és megpróbálják a saját céljaiknak megfelelő működésre bírni a sejteket. A szervezet lázzal, gyulladással, antitest-termeléssel védekezik a betolakodók ellen.
Nem minden betegség követi ezt a klasszikus lefolyást. Gajduseket már az egyetem előtt felvillanyozták azok a betegeségek, amelyek nem igazodtak a Pasteur által felderített fertőzési mechanizmushoz. Mi sem volt számára természetesebb, mint hogy 19 évesen beiratkozzon a Harvard orvosi karára.
Az említett rendhagyó betegségek leggyakrabban a világ távoli helyein jelentkeztek, de a doktorátust frissen megszerző, fertőző betegségekkel foglalkozó fiatal harvardi tanársegédnek szerencséje volt, mivel katonai szolgálata alatt legtöbbször őt hívták segítségül a fejlődő országok járványainak leküzdéséhez.
